Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Szerbák Elek: Halál, temetés és búcsúztatás a XIX. század eleji Magyarországon

HALÁL, TEMETÉS ÉS BÚCSÚZTATÁS A XIX. SZÁZAD ELEJI MAGYARORSZÁGON — KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ORVOSTÖRTÉNETI ADATOKRA* — SZERBÁK ELEK 1800 és 1849 között elhalt orvosok közül, bizonyos szándékos rendszertelenséggel, kiemeltem százat [81] s kiszámítva e 31 és 88 évek között elhunytak átlagos életkorát 63 és egy negyed évet kaptam. Megnéztem tíz éves spáciumokra vonatkoztatva a koronkénti szóródást is harminctól felfelé, tíz évenkint, s az eredmény: 60 és 70 közöttire esett a legtöbb elhalálozás (31%), ezt követik a 70 és 80 között elhunytak 22%-kal, az 50 és 60 év közöttiek 18, a 40 felettiek 15-tel. A nyolcvan évet is elérte vagy túlhaladta 9% s 30 és 40 között távozott végleg a legkevesebb, csak 5%. Ha kis reprezentatív statisztikám csak némileg is közel áll a tényekhez, a kép kedvező. Idézem Bensiston de Chateauneuf ugyancsak a korszakból való egyik adatát a Tudományos Gyűjtemény alapján (egy 1825-ben a Francia Akadémián tartott felolvasásából), mely szerint a születéstől ötven esztendeig él a statisztikában bevontak 66 százaléka. A 60 esztendőt száz közül 1825 táján 23 személy, fél századdal korábban, még csupán 18 érte el. Kelet felé sokkal rosszabb a kép. A születéskor várható átlagos élettartam Magyarországon 1837—1846 között nemekre való tekintet nélkül (Fáy szerint) 24,2 év, s a századfordulón (csak férfiakra vonatkoztatva) 37 év. Az utolsó évtizedekben a civilizált országok jó részében a férfiak várható élettartama 67—71 év körülire emelkedett. Előbb bemutatott számításaim — ezt nyilván nem kell külön hangsúlyoznom — a most felsorolt statisztikai felmérésekkel, az eljárások különbözősége miatt, nem állíthatók egymás mellé, de nem tartottam érdektelennek bemutatásukat, mert ismeretükben joggal feltehetjük, hogy a tárgyalt korban az orvosok többsége mint meglett, sőt idősebb ember hunyt el. Nézzünk közülük néhányat személyi vonatkozásban is. 1801-ben hunyt el egy orvos, tudós és költő, Földi János, a rákövetkező évben Stáhly György országos főorvos és Xavier Bichat, az Hôtel Dieu sebészeti osztályának vezetője, 31 évesen, nagy tudományos tekintély birtokában [78]. Még ebben az évtizedben Haffner Mihály, a Szt. Rókus kórház igazgató főorvosa s Szeming János orvoskari dékán zárja le szemeit, ami azért is szomorúan nevezetes, mivel olyan nagy pénztelenségben volt, hogy temetésének költségeit Eckstein Ferenc tanártársának kellett fedeznie [54]. Az évtized végén az orvostudomány két kiemelkedő európai alakja távozik az élők sorából, Pierre Cabanis, a franciaországi kórházügy egyik legjelentősebb szervezője [74], * A Magyar Orvostörténelmi Társaság Általános Tudománytörténeti Szakosztályában 1977. okt. 28-án tartott előadás