Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai

1908-ban nyílt meg a budapesti Mária utcai Stomatologiai Klinika. Az új klinikának Kreuter az első és egyetlen technikusa. Erre élete folyamán igen büszke volt, bár önéletrajza szerint klinikai tevékenysége igen szűk keretek között mozgott. „Egyedül voltam a laboratóriumban. Feladatom az lett volna, hogy azoknak az orvosoknak, akik valamelyik magántanár szaktanfolyamán a fogászatot igyekeztek elsajátítani, bemutassam a fogtechnika műveleteit, a fogpótlások elkészítését. Sajnos nem igen jelentkezett senki. Nagy ritkán kukkantott be hozzám egy-egy kíváncsi orvos, de a laboratórium titkait ezek sem kívánták megismerni. A látottakat kuriózumoknak vették, ami rájuk nem tartozik.'''' „A fogpótlás szakmájával, aprotetikával csak Salamon Henrik és Major Emil foglalkoztak behatóan. A klinika akkori prominens szakorvosai kevés súlyt helyeztek a protetikára, inkább a konzerváló fogászatot művelték.... " Az első világháború alatt Herzl Manó nagyhírű sebésztanár igazgatása alatt álló Mária Terézia téri hadikórházban a röntgenkészüléket kezeli. „1917 végén — írja — azonban kidőltem a munkából, 46 kg-ra lefogyva szabadságra küldtek. Mint utóbb kiderült, a nem szigetelt huzalokon folytonosan áramkisülések képződtek és az ezek által okozott ózonmérgezés támadott meg. Két évig tartott, míg újból épkézláb munkaképes ember lett belőlem." Kreuter betegsége, amelyet ózonmérgezésnek hitt, nyilván sugárártalom volt. Az első világháború után Kreuter a vizsgázott fogászok szellemi vezére, egyesületük elnöke, lapjuknak, a Fogászati Közlönynek szerkesztője, több szakkönyv [37, 38] szerzője. 1960-ban kivándorolt fiához Kanadába, ahonnan három év után csalódottan visszatért [40]. CSILLÉRY ANDRÁS (1883—1966) Csilléry András 1937-től a Debreceni Egyetem Orvosi Karán a fogászat ny. r. tanára. A tanszék elnyerése érdekében összeállított igen részletes önéletrajzából* [12] tájékozódhatunk változatos életútjáról, és rendkívül sokirányú munkásságáról. Orvosi oklevelét Budapesten 1908-ban nyerte el. Honvédorvos lesz, de három évi szolgálat után nyugdíjaztatja magát. 1908—1910 között a budapesti Stomatologiai Klinikán ismerkedik meg a fogászattal, és 1911-től fogorvosi magángyakorlatot folytat. Az első világháború elején a fronton balesetet szenved és utána a Honvédelmi Minisztériumba kerül. Beosztásai lehetőséget adnak a katonák fogorvosi ellátásának irányítására. Intenzíven részt vesz a Magyar Fogorvos Egyesület életében, már 1917ben tiszteletbeli taggá választják. 1918—1920-as években vezetője az Egyesület rövid életű Fogorvosképző Iskolájának [26]. Politikai, társadalmi, orvosi felfelé ívelő pályafutása a Tanácsköztársaság után kezdődött. Ennek kiinduló pontja, hogy Csillérynek jelentős szerepe volt a proletárdiktatúrát követő ellenforradalomban. Ezt önéletrajzában igen tömören írja le : „A proletár uralom alatt az ellenforradalmi tevékenységbe kapcsolódtam be, majd azt, mint a Fehér Ház ellenforradalmi szervezet egyik vezetője, lakásomról irányítottam. Az 1919. aug. 6-i ellenforradalmi megmozdulás alkalmával magam vezettem a Kun Bélát szöktető szociáldemokrata Peidl-kormány eltávolítását és letartóztatását, és * Simon Béla c. egyetemi tanár hagyatékából jutottam a gépelt és kézirással javított önéletrajzhoz.