Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai

önéletrajzoknak csak egy része jelent meg nyomtatásban, más részük kéziratban maradt fenn. Ismertetésük sorrendje nem a közzététel, vagy a kézirat szerkesztése idejéhez, hanem a szerzők születési évéhez igazodik. BIKAFALVI MÁTHÉ DOMOKOS (1839—1885) Ebstein műve szerint a legrégibb orvosi önéletrajz a XVI. században íródott. Az első magyar orvosi önéletrajzok a XVIII. századból valók. Az első fogorvosi önéletrajz 1879-ben látott napvilágot. írója Bikafalvi Máthé Domokos császári és királyi udvari fogorvos, a Máthé fogorvos család [24,55,57] egyik tagja. Az ismert, nagy gyakorlatú budapesti fogorvosról Jókai [32], Mikszáth [43] és Ágai [1] is megemlékeztek írásaikban. Bikafalvi Máthé több népszerű könyvecskét írt, amelynek rejtett célja hírverés volt. „A legszükségesebb tudnivalók a fogak és a száj ápolásáról" címűben [9] önéletrajzát, teljesítményeinek számadatait és arcképét is közli. 11 év alatt közel 18 000 fogat tömött és 17 000-et húzott. Fogátültetéseket is végzett. Ezekről így ír önéletrajzában: „Egy gazdag kisasszony két csúnya fogát egy paraszt nő kicserélte az ö két szép fogával jó pénzért, hogy csecsemője sorsán segítsen. A kicserélt fogak megszilárdultak új gazdájuknál" Egy másik esetét is ismerteti: „Egy ifjú hölgynek két metsző foga aránylag igen kicsiny és hegyes voltával beszéd vagy mosolygás közben eléktelenítette a száját. Akadt egy tej ár us asszony, az illő honoráriumért hajlandó volt megcserélni a fogait. Az operáció alig 20 percet vett igénybe. Három év telt el azóta, s az operált, hölgy ma boldog menyecske, ki már elfelejtette, hogy valaha rossz fogai voltak." MELLER BÉLA (1860—1942) Meiler Béla orvosi tanulmányait Grazban és Bécsben, fogorvosi szaktudását Bécsben szerezte, és a múlt század nyolcvanas éveinek végén Sopronban telepedett le. Bölcsészettel, régészettel, művészettörténettel is foglalkozott és festett is, sokat utazott és igen közkedvelt fogorvos volt. [58, 60]. Hetvenhét éves korában „Erlebtes und Erdachtes" c. könyvében (42) közli visszaemlékezéseit és megfigyeléseit. A mű nem szokványos önéletrajz, hanem inkább önéletrajzi mozaikok sajátságos gyűjteménye. Kiemelem a könyvből „a foghúzás szuggesztióval" c. fejezetet. Meiler megtudta, hogy egyik soproni fűszerüzlet kereskedősegédje képes hipnotizálni, éber szuggesztiót gyakorolni. A húszéves, alacsony, jelentéktelen külsejű fiatalember kívánságára felkeresi Mellért rendelőjében. „Közöltem vele, hogy rendkívül érdekel, vajon sikerül-e a fájdalmat elszuggerálni foghúzáskor. Akkoriban ez fontos dolog volt, mert az érzéstelenítést csak narkózissal, vagy kokainnal lehetett elérni. Egyik sem volt ártalmatlan." A Mellerhez jövő első páciensen a hipnotizőr kipróbálta képességeit. „Sie spüren nix, sie spüren nix — folyamatosan ismételt varázsszavak segítségével a foghúzást fájdalmatlanul el tudta végezni. Melier szerint a kísérlet annyira lekötötte a figyelmét, hogy a kihúzandó felső moláris koronáját letörte, és azt csak gyökérfogókkal tudta nagy nehezen eltávolítani. „Amikor elengedtem a beteg fejét, el voltam készülve, ha nem is pofont, de gorombaságot kapok tőle — ehelyett azt mondta nekem : I dank schön gnä Herr, nix hab'i g

'spürt. Én a sikeren (eredményen) igen elcsodálkoztam, a fiatal hipnotizőr még jobban." „A következő napon megpróbáltam a szuggesztiót