Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Huszár György: Az önéletrajzok mint fogorvostörténelmünk forrásai

AZ ÖNÉLETRAJZOK, MINT FOGORVOSTÖRTÉNELMÜNK FORRÁSAI* HUSZÁR GYÖRGY JC\.Z önéletrajzok ma igen kedvelt, szórakoztató olvasmányok. A történész számára azonban egy-egy önéletrajz jóval több mint olvasmány, ha azt forrásműként használja. Vannak hivatások, amelyeknek művelői előszeretettel írnak önéletrajzot; a szerzők foglalkozása és írásuk célja között felismerhető kapcsolat van. Államférfiak, hadvezérek politikusok önéletrajzaikban felsorolják eredményeiket, vélt érdemeiket, tevékenységüket, de ugyanakkor hibáikat, kudarcaikat szépítik és mentegetik. írók önéletrajzai többnyire irodalmi műalkotások. Többségüket még az író életében adják ki, egyéb irodalmi termékeikhez hasonlóan. Értéküket elsősorban a szépirodalmi mérce határozza meg. A képző-, zene-, szín- és építőművészek legtöbbször igen változatos pályájuk leírása mellett beszámolnak az önmagukkal és a külvilággal (kritikusok, közönség) folytatott küzdelmeikről. Önéletrajzaik sokszor magasabb irodalmi igényeket is kielégítenek. Az orvosok is szívesen írnak önéletrajzot. Indítékuk erre pályafutásuk során szerzett tapasztalataik, ritka élmények és szaktudományuk haladásában játszott szerepük megörökítése. Önéletrajzok következetes összegyűjtésére ritkán történtek és történnek kísérletek, pedig azonos hivatású szerzők munkáinak a csokorba kötése a történelem számára jó és érdekes lehetőséget ad kútfőkénti felhasználásra. Ezt igazolhatják az orvosi önéletrajzok összegyűjtésére irányuló törekvések. Ebstein „Ärzte-Memoiren aus vier Jahrhunderten" c. művében [17] ParacelsusióX Ehrlichig 50 különböző nemzetiségű orvos önéletrajzát értékeli. A mű könyvészeti része 210 önéletrajz címét is felsorolja. Közöttük csak két önéletrajzíró magyar, illetve magyarországi születésű: Stiller Bertalan és a vasvári születésű Benedikt Móric bécsi professzor. Albrecht B. és G. berlini újságírók szerkesztésében orvosi önéletrajzokból több antológia [2, 3] jelent meg. Ezekben részleteket közölnek pl. Pirogov, Lister, Koch, Axel Munthe, de még Bemard önéletrajzából is. Magyar orvosok közül csak Korányi Sándor szerepel az egyik műben. Sem Ebstein munkájában, sem Albrecht B. és G. antológiáiban fogorvosi önéletrajzot nem idéznek és nem említenek. A fogászat, de elsősorban a magyar fogászat történetének tanulmányozása, kutatása kapcsán ismételten találkoztam önéletrajzokkal. A magyar fogorvosi önéletrajzok íróinak csak egy része ismert, kiváló személyiség, a többségük nem élvonalbeli művelője szaktudományának. Visszaemlékezéseik adatai és megfigyeléseik — kellő kritika után — igen becsesek lehetnek a fogorvostörténelem számára. A magyar fogorvosi * A Magyar Orvostörténelmi Társaság 1979. február 9-én tartott ünnepi ülésén elhangzott Weszprémi-emlékelőadás nyomán.