Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Raics Jenő: Tauffer Vilmos mint szülészeti miniszteri biztos

szolgáltatott adatok alapján ezt a határt a házi szülészet javára tolta el. Két tábor alakult ki a vitában, főleg a német szülészek táborában, mindkét tábor saját statisztikájával bizonygatta igazát. A vitában részt vettek az akkori idők szülész-reprezentánsai: a házi szülészet mellett szálltak síkra Winterrel együtt G. Döderlin és M. Conti, akik hangsúlyozták, hogy a házi szülések eredményei éppen olyan jók, mint az intézetieké. Sőt Conti megállapította, hogy olyan országban, ahol sok az intézeti szülés, sok az anyai halálozás is, és hogy a szülőnő izoláltsága a fertőzéstől magánházban sokkal tökéletesebb, és jobban megóvható a szülészeti túltevékenységtől is stb. Ezekkel szemben a másik tábor élén A. Mayer és Siegel helyesen mutattak rá a házi szülészet kedvezőbb statisztikájának túl kicsiny számadataira és megbízhatatlanságára; hangoztatták, hogy a házi szülészeti adatgyűjtés tökéletlen, önkényes és ellenőrizhetetlen. A házi szülést propagálók maguk is elismerik, hogy kifogástalan összehasonlítási anyagot csak úgy kaphatnának, ha minden bábatudósítást átnézhetnének az anya és magzat sorsára vonatkozólag. Ezen kedvező lehetőség feltételeit megteremtette az új Szülészeti Rendtartás. Olyan hatalmas számadatok birtokába juttat éppen az intézeti és házi szülészet eredményeinek összehasonlítása szempontjából is, amelyhez hasonló a műveltebb nyugati államokban sem áll rendelkezésre. Ezek alapján nemcsak érdemlegesen tudtunk hozzászólni a Hirsch-vitához, de azt el is döntöttük (Kovács professzorral). Kovács F. professzor 1939-ben az otthoni és intézeti szülészetről írt tanulmányban 913 127 szülést elemezve (1933—37. évek), kimutatta, hogy az otthoni és intézeti szülések eredményei közel azonosak, így szülés közben elhalt magzat intézetben 2,0%, háznál 1,7% szülés utáni újszülött veszteség intézetben 2,3%, háznál 2,3%. Ezek a számok azonban megtévesztőek, és nem alkalmasak arra, hogy messzemenő következtetést vonjunk le belőlük. Nem számolnak ugyanis azzal a nagyon fontos körülménnyel, hogy az intézeti és házi szülések összetétele nem azonos, a szövődmények nem egyforma arányban fordulnak elő: klasszikus rendellenességek aránya intézetben 19,27%, háznál 5,27%. (Klasszikus rendellenességek közé számítottam a — statisztikai lehetőségeket figyelembe véve — medencevégű- és harántfekvéseket, piac. praeviát, idő előtti lepényleválást, eklampsiát, köldökzsinórelőesést, szűkmedencét, koraszülést.) Intézetekben a dolog természeténél fogva aránytalanul halmozódnak nemcsak a rendellenes szülések, de — ami talán még kedvezőtlenebbül érvényesül az összehasonlításnál — a magánháznál már eredménytelenül vagy helytelenül kezelt szövődményes esetek is. Köztudott, hogy az intézeti veszteségek nagy részét a házi szülések terhelik, amit összesítő kimutatásban feltüntetni egyelőre nem lehet (ehhez nagyon terjedelmes és munkaigényes statisztikára volna szükség, amit talán a „Tauffer-statisztika" még megér). Kovács tanulmányából egymás mellé állítottam néhány szövődményt magzati eredményeikkel : Medencevégű fekvés halott magzattal intézetben 15,8%, magánháznál 25,7% Fejvégű fekvés fogóműtét halott magzattal intézetben 7,0%, magánháznál 10,0% Placenta praevia halott magzattal intézetben 39,0%, magánháznál 41,7% Idő előtti lepényleválás halott magzattal intézetben 47,9%, magánháznál 83,9%