Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Raics Jenő: Tauffer Vilmos mint szülészeti miniszteri biztos

tapasztalatait az életbe és elősegítette azok általános hasznosítását. Az oktatás, az ismeretterjesztés mellett gondolt azokra a nagy hiányosságokra is, amelyek szomorú következményeit lépten-nyomon tapasztalta a szülőnők elhanyagolásában. Az e téren mutatkozó hiányok pótlásának eszköze lett az új Szülészeti Rendtartás, ami lehetővé tette a szülészet helyzetének állandó ellenőrzését, a hiányosságok felismerését és pótlását. Felismerte a statisztika nagy értékét és lehetőségeit. Nagy hatással volt rá a badeni kimutatás, amellyel freiburgi működése idején ismerkedett meg és amely arról számolt be, hogy 35 év lefolyása alatt az ottani szülészeti rendtartás fokozatos kiépítése kapcsán mit értek el az anyák és újszülöttek megmentése terén. „Annál is inkább érdekel minket — írja Tauffer az 1932. évi Jelentésében — az ottani haladásnak megismerése, mert hisz bevallott módon, azon ifjúkori impressziók élnek a mi ügyünk vezetőjében is, amelyeket a múlt század 70-es éveinek végén ottan szedett magába és amelyek ez életmunkájának megtermékenyítői lettek." Hivatkozik ugyanitt M. Hirsch dolgozatára, amelyből az utolsó 35 év eredményei alapján azt a konklúziót vonta le, hogy „az általános szülészeti gondozás tökéletesedésével sok emberélet menthető meg, ami kifejezésre jut abban a végösszegben, hogy Badenben a szülészeti emberélet veszteség pathológiás esetekben a 35 év előtti 31,3°/

0-ról 10,97°/

o-ra szállott alá. Más szóval, hogy az anya- és gyermekveszteség a szülések műtétek útján kezelt eseteiben a múlttal szemben egyharmadára csökkent." Az 1932-es Jelentését a következő szavakkal zárja: „Miért ne merjük remélni, hogy ma még számokban pontosan nem ismert anya és gyermek veszteség, 35 év múlva, így mint Badenben, hazánkban is, a mainak egyharmadára fog apadni. Ha nekem is részem lesz ebben, úgy nem éltem hiába." M. Hirsch néhány statisztikai adata hatással volt Taufferre, de az ottani rendszer lemásolása ellen szól, amikor ezt írja: „Nem másolhatunk külföldi mintákat, hanem saját nemzeti életsajátságaink tekintetbevételével kell azt kifejlesztenünk. Kétségtelen ugyanis, hogy csak olyan intézmény valósítható meg, amelyet a nép öntudata befogad és magáévá tesz." Tauffemek volt bátorsága szépítés nélkül ismertetni az ország siralmas helyzetét szülésznők tekintetében. Meg kellett küzdenie a közönyösséggel, az elfogultsággal és szegénységgel. Minden jelentése vádirat az államvezetés nemtörődömségével szemben. A korabeli helyzetről 1896-ban így írt: „Szomorú, de való, hogy a cédulás bábák és a kuruzslók az ország összes szüléseinek több mint felét tartják kezükben, és hogy a szülés körül való segédkezés ma épp oly primitív, mint akár 200 évvel ezelőtt." Egy másik helyen így vonja kérdőre az illetékes államférfiakat: „Gondolja meg mindenki, hogy volt édesanyja, van felesége, testvére, vagy gyermeke, ki hivatását teljesítve szülés előtt áll; arról van szó ilyenkor —- palota és kunyhóban egyaránt — hogy nyújtja-e az állam és társadalom az anyáknak nehéz óráiban azt a segítséget, amely az élet és egészség érdekében a civilizált világban mai napság már mindenütt megadva van." A Szülészeti Rendtartás megteremtéséért végzett munka volt az, ami országos és közigazgatási szinten egyeztette tudományos és szervezői életművét s egyúttal az új Szülészeti Rendtartás volt az, ami nemcsak hazánkban emelte Semmelweis mellé, de a világ is Semmelweis munkája folytatójának tekinti. Az új szervezetünk iránti külföldi érdeklődés jele, hogy a szülészeti ügyek rendezésének módját, mely megjelent a Népegészség 1928. évi 23—24. számában, a L'association internationale d'accoucheuses a Gentben (Belgium) 1931. évben megtartott kongresszusa alkalmával német,