Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 89-91. (Budapest, 1980)

TANULMÁNYOK - Raics Jenő: Tauffer Vilmos mint szülészeti miniszteri biztos

TAUFFER VILMOS MINT SZÜLÉSZETI MINISZTERI BIZTOS RAICS JENŐ ICandidátusi értekezésem előszavában a következőket írtam: „Amikor a perinatalis mortalitásról írunk vagy beszélünk, nem mulaszthatjuk el, hogy megemlékezzünk Tauffer Vilmos professzorról, hozzákapcsoljuk munkásságához a magzati veszteség csökkentéséért vívott harcunkat. Elsőrendű kötelességemnek tartom ezért, hogy a szülés alatti magzati ártalmak tanulmányozásával foglalkozó értekezésemben elöljáróban Tauffer professzorról, mint szülészeti miniszteri biztosról és a nevéhez fűződő Új Szülészeti Rendtartásról, a mai magyar szülészeti prevenció alappillérjéről írjak. Kötelez erre a tanítványi tisztelet, szeretet és munkatársi viszony, ami 1931-től 1934-ben bekövetkezett haláláig a debreceni szülészkerület szervezése idején szaksegédi munkakörben Tauffer miniszteri biztoshoz fűzött." E viszony kötelez arra is, hogy megemlékezzünk róla, mint miniszteri biztosról, felidézve munkáját, ami az idők távlatából sem halványodott el, mert amit tett, a magyar anyák és magzataik érdekében tette, folytatva az általa annyira tisztelt Semmelweis életművét. A mai modern szülészet az antiszeptikus időkkel, Semmelweis, Lister és Pasteur munkásságával kezdődik a XIX. század közepén, folytatódik a XIX. század utolsó negyedében Tauffer áldozatos tevékenységével; joggal mondhatjuk: Tauffer új korszakot nyitott a nőgyógyászaiban és a szülészetben az új Szülészeti Rendtartás szervezetének kidolgozásával és a gyakorlatba való bevezetésével. Tauffert mint nőgyógyászt, tudóst, sebészt bemutatja Fekete Sándor kitűnő Tauffer-monográfiája, de mint szülészeti miniszteri biztost kevesen ismerik, főként a fiatal orvosnemzedékből, akik legfeljebb annyit tudnak róla, hogy van egy „Tauffer-statisztika", amit minden hónap elején el kell készíteni. Már pedig ahogyan ismerni kell minden magyar orvosnak Semmelweis nevét, úgy kell tisztelegni Tauffer Vilmos előtt is. Ezt a Tauffert és munkáját kívánjuk e helyen bemutatni, akinek érdemei nemcsak a nőgyógyászat, hanem a szülészet fejlődésében is elévülhetetlenek. Csodálattal kell adóznunk annak a hihetetlen energiának, mely Tauffert, a gyógyítás vonaláról átirányította szervezési kérdések megoldására. „Egészen kivételes — írja Fekete —, hogy a nagy sebészi invencióval rendelkező orvos ilyen kifejezetten és tartósan érdeklődjék adminisztratív kérdések iránt." Tauffer Vilmos Kézmárszky Tivadar professzor tanársegédje volt, rajta keresztül ismerte meg Semmelweis nagy életművét, munkásságát, ami annyira lenyűgözte, hogy annak kiegészítésére gondolt. Hogy az anya- és csecsemővédelem megszervezésére irányuló törekvései zavartalanul kibontakozhassanak, idő előtt, 67 éves korában, 1916-ban nyugalomba helyeztette magát, hogy egész munkaerejét a szülészet helyzetének megjavítására fordíthassa. Nagy érdeme, hogy a magyar szülészet és nőgyógyászat fejlődésének alapjait nemcsak megvetette és tovább fejlesztette, hanem kivitte klinikai