Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben

sok kezelésében. A fertőzés megállításának egyetlen módja az elkülönítésből állt, és a kezelés fürdőket, gyógyitalokat és kenőcsöket valamint a kor szokásának megfelelően érmetszéseket jelentett. A leprosorium-ábrázolás előfordulásának magyarázatát abban látjuk, hogy valóban működött Budán egy leprásokat gyógyító „Szent Erzsébet ispotály". Egy 1346-ban kelt oklevél említi először „Hospitale Ecclesie S. Elisabeth" néven a korábban johanniták kezelésében levő kórházat.

86 A leprosorium a mai Gellért-fürdő körül működhetett, amelynek melegvízforrásai segítségként szolgáltak a fürdetéshez. A leprásokat gyógyító, Erzsébet nevére alapított leprosorium megfelelő indok volt arra, hogy a legendákban konkrétan nem előforduló ispotályban ábrázolják. (A legendában csak a bélpoklost férje ágyába fektető Erzsébetről van szó, ami szintén előfordul külön jelenetként a kassai főoltáron.)

87 Feltevésünket az is bizonyítja, hogy a XIV. század végén festett falképeken e témának még nyoma sincs. Magyary-Kossa Gyula tévesen Árpádházi Szt. Erzsébetet véli felismerni a lőcsei Szt. Jakab templom északi mellékhajójának északi falán levő Irgalmasság cselekedetei 3. és 7. jelenetében (Mezítelenek ruházása és Betegek ápolása).

88 Azonban nincs arra bizonyítékunk, hogy a miniatúraművészettel rokon, 1370—1400 között készült jelenetsor modellje az Árpádházi királyleány lett volna. A freskósorozat alsó sávjában megfestett Hét főbűn nőalakja hasonlít a felső sorozatban ismételten megjelenő figurához, ami szintén igazolja feltevésünket. Az egyik képen ruhátlan beteg ül, szemben vele díszes köpenybe öltözött orvos és egy szolga köntöst borít reá, míg a lábát egy másik inas mossa. A kép felirata: „Ach du nakter, kranker Mann, durch Gott so zeuch die Kleider arí\ A háttérben levő kettősház a kórház lehet, a nőalak pedig esetleg Erzsébet. A másik képen az összekulcsolt kezű beteghez gyógyszert tartó orvos közeledik, hátul ugyanolyan nőalak már belül a kórházban. Felirat: „Uns ist leid die Krankheit dein, Gehab' dich wol in dieser Peint".

s9 E képek orvostörténeti adatot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy hogyan történhetett a betegfelvétel és a kezelés a középkor kórházaiban. E szerint a beteget tetőtől-talpig megfürdették és saját ruhái helyett tiszta kórházi ruhába bujtatták, s csak azután következett a kezelés és ápolás. A Szt. Erzsébet ábrázolásoknak gyógyítással összefüggő kisebb csoportját jelentik azok a képek, ahol a szentet amputált lábú, mankós, atrófiás figurával festették meg. Az 1380—1400 között készült falképeken általában így láthatjuk, amint a nyomorékoknak éppen ételt nyújt (Velemér, 1378; festette Aquila János).

90 Gyakran csupán mint koronás királylányt, kenyérrel kezében ábrázolták (Kőszeg, 1380—1400, Szt. Jakab templom).

91 Egyetlen falkép, amelyen leprás sebekkel borított, meztelen testű beteget láthatunk, valamivel később, az 1420 körüli években került az ófehértói 86 Magyary-Kossa Gy. : i. m. 3. k. 55. 87 Jacobi a Voragine: i. m.; Nyelvemléktár i. m. V. 486. (Temesvári Pelbárt); Tihanyi-kódex (1530—1532). Nyelvemléktár i. m. VI. 9. 88 Magyary-Kossa Gy.: i. m. 3. k. 74. Radocsay D.: Falképek i. m. LXII. t.; Falképek i. m. 148. 89 Monumenta Hungáriáé Archeologica. 1878. 3. k. 2. r. 95, 97. 90 Radocsay D.: Falképek i. m. 172. 91 Radocsay D.: i. m. 144.