Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben

elején írt sebészeti munka már mindenesetre a „Von dem heissen Brandt" című fejezetben „Sanct Antonien feuer" néven tárgyalja.

02 A tünetek alapján az „ignis" elnevezés több betegségnévben előfordult, pl. az „ignis persicus"-t az említett Gersdorf-műben főként a kolerára vonatkoztatták.

63 Csupán a két betegség megkülönböztetéséről tesz említést a szerző : a szilva alakú fekete sebek utalnak a Szent Antal tűze betegségre. Legendáját őrző kódexeink is említik a betegséget. Az Érdy-kódex (1527) befejező imádsága is utal erre: „... Szent Antal esedözésére halálos tüzet lelkükbe megenyhíteni és eltávoztatni és szegény kóroknak beteg festőkben könnyebbséget adni: tégy minket es kegyelmesen az ő szentséges érdemének miatta pokolnak gyójtó tüzétől megszabadultatnunk.. ,"

64 E források alapján a Szent Antal-ikonográfia elemzésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk a betegségvédő patronátus befolyásoló szerepét, hiszen alakja éppen a XV. század közepétől kezdve az 1510—1520as évekig a felső-magyarországi szárnyasoltárok gyakori fiugrája. Legendája, ami pedig Árpádházi Szt. Erzsébet történetét kivéve, ritka téma szárnyasoltárokon, mégis feltűnik Szepesbélán (Spisska Bela, 1510), Szepesszombatban (Spisska Sobota, 1503), Zólyomszászfalun (Sásová, 1500).

65 A főként szepességi kultusz sem véletlen, erről bővebben fogunk szólni. A Szent Antal tüze névvel kapcsolatban még egy merész hipothézist engedjünk meg magunknak: a pusztában kenyéren, kevés són és vizén élő remete esetleg nem kaphatta meg ezt a mérgezést. A szepesszombati legendasorozat egyik táblája a „hollóhozta kenyér megszegését" örökítette meg. A másik nagy remete, Szt. Pál a pusztában nem kenyérrel táplálkozott: „Őneki eledelt és ruházatot az pálmafa ad vala."

66 Csupán találkozásukkor fogyasztották együtt a hollóhozta kenyeret. Mai ismereteink alapján nem képzelhető el, hogy a „kísértések" nem mások, mint az ergotizmus okozta hallucinációs pszichózis alá került mélyen vallásos szent remete hagymázai, látomásai? Miért éppen csak egyetlen remetének voltak ilyen kísértései? Miért éppen róla nevezték el a betegséget? Miért éppen az ő tiszteletére alapították az e betegségben szenvedők gyógyítására szolgáló betegápoló-rendet? És végül: a képzőművészet területén a festészetben gyakran megörökített „megkísértés"-téma értelmezéséhez és magyarázatához is könnyebben eljuthatunk, ha feltételezésünket legalább figyelembe vesszük — ha talán nem is teljes mértékben fogadjuk el — elemzésénél. A szepességi Szt. Antal-kultusz kezdete a XIII. század végére nyúlik vissza. A Hainféle krónika szerint Darócon (Dravce, Drautz) 1288-ban IV. László király alapított és építtetett kolostort kórházzal, szegényházzal és utasoknak szálláshellyel.

67 Az ispotályos ház valószínűleg már ezt megelőzőleg, 1228-ban épülhetett. A gótikus közúti híd és a halastó, valamint a templom közötti távolság alapján feltételezhetően a testvérek cellái a belső udvarra, az ispotály és a szegényház a középsőre, az idegenek 62 Gersdorf, J.: i. m. LXVIIb lap, LXVIIIa, b lap. 63 Gersdorf, J.: i. m. LXVIIIb lap. e4 Nyelvemléktár i. m. IV. 447. 65

Radocsay D.: Táblaképek i. m. 434. (ma: Magyar Nemzeti Galéria), 446—447, 462. — V. ö. Vida Mária i. m. (12. lábj.) 66 Peer-kódex (1526). Nyelvemléktár i. m. II. 58. *

7 Hain Gáspár lőcsei krónikája. 1—3. k. Lőcse, 1391.; V. ö. Hain Gáspár: Zipserische oder Leutschauerische Chronika (1684-ig).