Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
feltűnt. Fertőboz és Kisnyárád határában 1800-ban állított útszéli szobrához valószínűleg tömegesen zarándokolhattak Apollónia napján. Csupán századunkra vált a fogorvosok illetve a fogászat jelképévé; erre hazai példa Nagykanizsán dr. König József fogorvos házának falát díszítő Apollónia-freskó, amelyet Éber József (1878— 1947) festett 1925-ben. Egyetlen XVIII. század végén készült festményről képzelhető el, hogy esetleg egy fogsebész „műhelyét" díszíthette. Bár erre semmi bizonyítékunk nincs (jelenleg a miskolci Herman Ottó Múzeumban van), mégis a kép formája, a szent tartása és a kép felirata -— „S. Apollonia" — ezt sejteti. AZ ANTONITA BETEGÁPOLÓ REND SZEREPE A „SZENT ANTAL TÜZE" (ERGOTIZMUS) GYÓGYÍTÁSÁBAN Mind orvostudományi, mind művészettörténeti szempontból rendkívül érdekes orvosi illetve ikonográfiái probléma Remete Szt. Antalnak a személye és a tiszteletére alapított gyógyító antonita rend tevékenysége. Mielőtt az igen korai, 1300—1350 körül keletkezett falképeit elemeznénk, feltétlenül szólnunk kell egyrészt a védelmére ajánlott betegségről, másrészt arról, hogy hogyan vált az anyarozsmérgezésben szenvedők patrónusává. Csak ezeknek a körülményeknek és tényezőknek a feltárása révén juthatunk el ikonográfiájának megértéséhez. A középkor egyik jellegzetes betegsége az ergotizmus, más néven anyarozsmérgezés. Európa nagy gabona (főként rozs) fogyasztó és nedves éghajlatú országaiban szedte áldozatait, tömegesen a X—XIV. század közötti évszázadokban. A betegség oka a gabonán élősködő és primitív őrléssel a lisztbe bekerülő anyarozs (secale cornutum). A mérgezés okozóját korán felismerték, hiszen az antonita rend is azért ért el sikereket a betegség gyógyításában, mert anyarozs mentes gabonát juttatott a kórházaiba bekerült betegeknek, mégis fertőző betegségnek hitték egészen a XVIII. század végéig. 59 Az eredetileg laikus betegápoló rendet 1095-ben alapították a franciaországi Saint Didier de la Mothe-ban kizárólag „Szent Antal tüzében" („ignis Sacer" vagy „ignis Sancti Antonii") vagy ehhez hasonlóban szenvedők gyógyítására, II. Orbán pápa engedélyével. Egyes források szerint I. László magyar király az ugyanebben az évben alapított pozsonyi kórházat a Szent Antal betegápoló rendre bízta volna. 60 Nehéz elképzelni, hogy az éppen csak megalakult testületet ilyen feladattal bízza meg a király, mégpedig éppen halála évében (1095). Korábban sem hisszük, hogy jóváhagyás nélkül, csupán a terjedő Szt. Antal tisztelet folytán e tevékenység kialakulhatott. 61 A rend alapító Gaston francia nemes fiának, Guérinnek „sacer ignis Antonii"-nak nevezett betegségéből való szerencsés felgyógyulása alkalmából 1095-ben létesítette az ebben vagy hasonló betegségekben szenvedők ápolására. Nem tudjuk pontosan, hogy magának a betegségnek ez az elnevezése előbb vagy azt követően, az antoniták ilyen irányú tevékenysége nyomán keletkezett-e. A XVI. század 59 Bauer, V. H.: Das Antonius-Feuer in Kunst und Medizin. Berlin —Heidelberg —New York, 1973. 19—52. 60 Magyary-Kossa Gy.: i. m. 3. k. 13. 61 Vida T. : A szerzetesrendek szerepe a magyar orvostörténelemben 1000—1301-ig. SOMKL Adattár 371—73, 84.
