Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben

ban tűntek fel táblaképeinken és faszobrainkon a szent lábánál vagy talpai alatt levő, a „legyőzött Gonoszt" megtestesítő állatábrázolások. A hazai szárnyasoltárok sematikus ábrázolásaitól eltérő, kiemelkedő művészi kvalitású festett, faragott faszobor az előzőekben említett malompataki (Mlynica) főoltár tituláris főalakja.

40 Az 1515—1520 között készült főalak, kezében a kereszttel, lábai alatt a kettős „kísértésen" — Olybriuson, majd az ördögön — győzedelmeskedő Margit, lábai alatt a koronás királlyal és a meghunyászkodott, feltekintő sárkányfővel, egyedülálló ikonográfiái megoldásnak tekinthető. Mintha a szalonnai legendaciklus két első jelenete ismétlődne meg e faragott, egyetlen nőalakban. Természetesen a valóságban semmiféle összefüggés nincs a XIII. századi naiv legenda-jelenetsor és a XVI. század eleji reneszánsz, realisztikus hatású faszobor között. Csupán a gondolati hasonlóság folytán kapcsolhatjuk össze ezt az időben és műfajilag egymástól oly távoleső két alkotást. APOLLÓNIA, A FOGFÁJÓSOK ÉS A FOGÁSZAT VÉDSZENTJE Abszolút „betegséggyógyító" patrónusnak tekinthető Szt. Apollónia, a fogfájósok védelmezője, akinek attribútuma kínzóeszköze: hatalmas fogó foggal. A keresztényüldözések idején Alexandriában 249-ben mártírhalált szenvedett szűznek a legenda szerint kínzói fogait kitépkedték. A fogbetegek védszentjévé elsőként Petrus Hispanius orvos a későbbi XXI. János pápa avatta, imát ajánlott hozzá fogfájás esetében „Thesaurus Pauperum" című munkájában 1277-ben. A Legenda Aurea nyomán kódexeinkben (Nádor-kódex, 1508; Debreczeni-kódex, 1519), misekönyveinkben (esztergomi misekönyv, 1513) is megjelent legendája illetve a hozzá intézett könyörgések.

49 Olyan biztos foggyógyító hatást tulajdonítottak közbenjárásának, hogy a XVI. században Szkárosi Horvát András gúnyolódva emlegette.

50 Apollónia első templomi ábrázolásai — kódexeinket megelőzve — már a XIV. század közepén feltűntek. Hazánkban a fennmaradt Apollónia-falképek — egyetlen kivételt nem tekintve — mind az 1380—1400-as évek között készültek. E tisztelet összefüggött a fogszuvasodás gyakoriságával és a korabeli fogkezelés elégtelenségével, félelmetességével. A foggyógyítás a kirurgus „mesterség" része, nem orvosi foglalkozás. A németalföldi zsánerképek tanúsága szerint a fogkezelést, de főként a foghúzást, gyakran vásárokon látványos mutatványként művelték és, mivel az érzéstelenítés ekkor még ismeretlen volt, mindez rendkívüli fájdalommal járhatott. A vándor foghúzó alakja csupán a XVIII. század végére tűnt el a festészet témavilágából, a sebészképzés illetve a fogászképzés magasabb szintre emelésével.

51 4S Rados J. : i. m. 53. 1., LV. t.; V. ö. Divald K. : Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai. I—II. Bp. 1909—1911. — Szorosan Lőcsei Pál köréhez kapcsolja. Nem bizonyítható, de a Lőcsei Madonnával való rokonság Margit arckifejezése alapján elképzelhető. 49 Jacobi a Voragine i. m.; Nádor-kódex (1508). Nyelvemléktár i. m. XI. 262.; Debreczenikódex (1519). Nyelvemléktár i. m. XV. 253. ; Missale secundum chorum alme ecclesie Stigoniensis. Venetii 1513. 175.; V. ö. Huszár Gy.: Az Apollónia-kultusz hazai emlékei. Comm. Hist. Artis Med. 44 (1968), 101. 50 Szkárosi Horvát A.: Az antikrisztus országa ellen. RMK. II. 163. 51 Huszár Gy. : A fogászat története Magyarországon. Bp. 1965. 30., 39.