Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben
Az Anjouk uralkodása alatt Magyarországon a szabad királyi városok megerősödése, a városiasodással és a polgárosulással együttjáró életforma megváltoztatta a táplálkozási viszonyokat. Ennek következtében Európa-szerte gyakoribbá vált a fogszuvasodás. Nem csoda, hogy a fogfájásra jellemző periodicitás, a kínzófájdalom szünetelése idején az Apollóniához történő fohászkodás megfelelő „prevenciónak" számított a hívő szemében. A XV. század végén a szárnyasoltárok Apollóniát ábrázoló táblaképei és faszobrai nagyszámban jelentek meg a felvidéki, ritkábban az erdélyi templomokban. E kultusz alapján a kutatás a Szepességbe betelepült szászoknak tulajdonította a tisztelet elterjedését. 52 A jóval korábban festett falképek azonban ellene szólnak ennek a feltevésnek. A freskók részben Nyugat-Dunántúlon (Velemér, Mártonhely), részben a Szepességtől délre (Nógrádsáp, Zseliz, sajnos az utóbbi megsemmisült) maradtak fenn, egyetlen Erdélyben (Almakerék) és csak egyetlen szászok lakta területen (Lőcse). 52 / 3 Úgy hisszük, hogy a kultusz inkább az osztrák és a cseh piktúra hatására tűnt fel hazánkban. E mellett szól a radkersburgi Aquila János veleméri 1378-ban és mártonhelyi (Martijanci) 1392-ben festett Apollónia-falképe is, akinek művészete — mint tudjuk — részben tiroli, részben karinthiai, lazábban a cseh festészethez kapcsolódott. 53 Az erdélyi szászvidék almakeréki (Málincrav) falképeit osztrák illetve a graudentzi oltár passiósorozatához, végül a cseh lágy stílushoz hasonlítják. 54 Nem vitás, hogy a XV. század végén nagszámban megjelenő, Apollóniát ábrázoló táblaképek kapcsolatban állhattak a szepességi „zipser" betelepültekkel, de a kultusz jóval korábbi eredetű, és az Európában szinte valamennyi országban elterjedt tisztelet hatására alakulhatott ki. 55 A XIV. század végén Apollóniát — hasonlóan Antiochiai Margithoz — mint fiatal koronás királylányt örökítették meg, kezében attribútumával. A hatalmas méretű fogó, a mértéktelen fogfájás jelképe, személyi azonosítását is lehetővé teszi. Legkorábbi ábrázolása 1378-ból maradt ránk Velemérből, kultusza tehát mindenképpen későbbi, mint Antiochiai Margité. Az ikonográfiájában általánossá vált fogóban legtöbbször őrlőfogat tart. A fogó gyakran túlméretezett nagy kovácsfogóra, olykor a középkorban kedvelt ún. pelikánfogóra vagy a mai alsó örlőfogóra emlékeztet. 56 A realisztikusabb XVI—XVIII. századi képeken az orvosi fogó-nagyság és -forma is előfordul. Igen sok festményen a fogóban levő foggyökér lefelé néz, nem véletlenül : a fog szimbólum-értéke miatt. 52 Huszár Gy. : i. m. 86. 52 / a v. ö. Vida Mária i. m. (12. lábj.) 53 Radocsay D.: Falképek i. m. 22. 54 Radocsay D.: Falképek i. m. 25—26. (osztrák hatás); Stange, A.: Deutsche Malerei der Gotik. Österreich und der ostdeutsche Siedlungsraum von Danzig bis Siebenbürgen in der Zeit von 1400 bis 1500. München—Berlin, 1961. 158—159. (a graudentzi oltár hatása).; Dragut, V.: Picturi murale, exteriorale in Transilvania medievalü. Studii si Cercetäri de Istoria Artei, XII, 1965. Nr. 1. (cseh hatás). 55 Bruck, W. : Martyrium der Heiligen Apollonia und seine Darstellung in bildender Kunst Berlin, 1915.; Poletti, C. B.: // martirio di Santa Apollonia. Rocca S. Cásciano, Capelli, 1934. ; Paiva Boleo, J. : Santa Apollonia. Lisboa, 1960. ; V. ö. Huszár Gy. : A fogászat története i. m. 84—85. 56 Huszár Gy. : i. m. 85. 3 Orvostörténeti
