Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

ADATTÁR - Szállási Árpád: Medgyessy Ferenc medikuskori rajzaiból

Pest felé tekintgető Buday Kálmán mellett. Medgyessy medikusi éveiben Minich az Ajtai K. Sándor kriminalisztikai tanszékének a kötelékébe tartozott. Amikor az „Erőszakos halálnemek törvényszéki orvostana" tárgyköréből 1905-ben magántanárrá habilitálták (1. Győry Tibor kartörténetét), Medgyessy már Párizsból írja apjának: „ne tessék haragudni, de én nem leszek orvos". Pedig lett. Minich tehát tanársegédként pártfogolta a törvényszéki intézetben lakó cívisvárosi orvostanhallgatót. Bálint Jenő a „Művészfejek" c. könyvében (Amicus kiadás, 1929) olvashatjuk, diplomájának kelte: 1907, aláírás: Michael Lenhossék. A kutyabőr diplomára azért egy kicsit mindig büszke volt. Rövid ideig a Szolnok—Doboka vármegyei Nagyilondán volt helyettes fürdőorvos, az első világháború alatt mindvégig orvosfőhadnagy, de betegekkel nemigen foglalkozott. Visszatérve a medikuskori ujjgyakorlatokhoz, a saját kiadású, 1965-ban megjelent 100 rajz között, valamint a Koczogh Ákos szerkesztésében kiadott „Életemről, művészetről" (1960) c. könyv 62. lapján található egy-egy boncasztalon fekvő halott, de még szekció előtti állapotban. Szerette őket rajzolni, mert „érdekes pózaikban zavartalan megmaradtak, nem ásítoztak, nem nyugtalankodtak". László Gyula alapvető könyve szerint „orvostanhallgató korában egyszer olyan hullát rajzolt, amelynek szegycsontját már kiszedték s bordái szétnyíltak; a rajzot mutatván kajánul megjegyezte: kigombolták". Valószínűleg a mellékelt 1. sz. kadaver lehetett az. A zsigerektől megfosztott hullatest rövidülésben (skurcban) kitűnően érzékelteti a boncolás lényegét, a belszervek kiszedését, amely a kliniko-patológus diag-