Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

ADATTÁR - Szállási Árpád: Medgyessy Ferenc medikuskori rajzaiból

nosztikai szembesítés elengedhetetlen feltétele. Ez a rajz még valóban nem szobor* szerű, nem „formaíró" (László), de hátborzongató halálhűsége lenyűgözően művészi. A második rajz egy halott csecsemő. Aki ismeri Medgyessy gyönyörű gyermekábrázolásait, a kis csecsszopókat, méginkább érzi benne az élet és halál oly korai, rettenetes kontrasztját. A harmadik rajz múmiává aszalódott koponyákat idéz. A baloldalinak nagy üveges /"''- 4 szemei már nem sugározzák az életet. A szem nemcsak a lélek tükre, hanem az életé is. Ezeket már befoncsorozta a sorvasztó enyészet. A látszólag szenvtelenül rajzoló orvostanhallgató már tudja, kézügyessége nem a szike forgatására való, kopogtatni csak kalapáccsal fog, egyelőre halálfátyolos tekinteteket rögzít ceruzájával az örökkévalóságnak. Végül a negyedik rajz egy élet-halál határán vergődő nő felső testét ábrázolja, a terhességi rángógörcsben (Eclampsia) vonagló szülőanyát. A görcs utáni fáradtság és az újra készülő vergődés közötti állapot ez. A mártíranyák keresztrefeszülése, a veszélyeztetettek kényszerülése. Medgyessy mestere az aktoknak. Itt azonban a résszel