Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben

hogy a gyakori előfordulás oka kizárólag a szülészet félelmetessége, gyakran halállal végződése lett volna. Mindenesetre a középkori könyörgések sokszor e mellett tanúskodnak. Bár a Felvidék keleti részén és a Székelyföldön a Szent László-legendával közös előfordulás miatt a már említett „határvédő" szerepet is feltételezhetjük. A középkor végéig, mint tudjuk, a hivő számára a vizuális élmény egyet jelentett a „képi beszéddel", így a legendák determinálták a szent ikonográfiáját. Különösen bizonyítják ezt a festett legendasorozatok, amelyek híven követték pl. Antiochiai Margit közismert történetét. Az egy-egy szentet meghatározó attribútum is szoros összefüggésben volt a legendával. Sál 6. ábra Antiochiai Margit legendája a szalonnai református templom szentélyének falán (1250—1300) A két legkorábbi XIII. századi legendaciklus a téma két teljesen eltérő változatát képviseli. A Gömör megyei Süvete (Sivetice, Csehszlovákia) román kori körtemplomának szentélye őrizte meg számunkra a legenda tökéletesebb „képi" elbeszélését.

41 A kereszténnyé lett Margit, miután Olybrius helytartó szerelmét visszautasította, változatos kínzások után mártírhalált szenvedett. A falkép jelenetei követik a történetet: a helytartó megpillantja Margitot és lovas követeket küld érte, majd a leány megvallja hitét, ezt követi a kihallgatás és mártíromsági sorozat. A jelenetsor érdekessége, hogy Tóth M.: i. m. 85—86.