Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Vida Mária: Az orvosi gyakorlat és a gyógyítószentek ikonográfiája a XIII—XIV. századi magyarországi falfestészetben

hiányzik a sárkány fejét eltaposó szent alakja, holott a kultusz elterjedtségét gyakran ezzel magyarázzák.

42 A körtemplom tituláris szentjeként került Margit a szentély falára; amennyiben ennek az értelmezésnek jelentősége lett volna, mindenképpen megfestik. Elképzelhető, hogy Antiochiai Margit ezen a falképünkön nem a Gonoszon győzelmet arató védszent, hanem esetleg a szülőnők patrónájaként szerepel. A már sokkal kevésbé sikerültebb: festői kvalitásban gyengébb és az ikonográfiái készletet zavarosan felhasználó jelenetsort 1270—1280 között festhette mestere a Boldva-parti Szalonna (Borsod megye) kis templomának szentély-falára.

43 A falusias, népies naiv hangvételű cikluson a Gonoszt ember, majd sárkány képében is láthatjuk. Mindjárt a legelső képen a meztelen, szakállas ember formájú Gonosz nyakára taposó szűz alakja tűnik fel; mig a második jelenetben Margit lábai alatt a külön rácsok közé szorított sárkányszerű Gonosz. Az első valószínűleg Olybrius visszautasítását jelenti, a második azonban a süvetei cikluson hiányolt jelenet első előfordulása. Nem kétséges, hogy a festményt a teljes kompozíciós érzék hiánya jellemzi, különösen vonatkozik ez a kínzási jelenetek elhelyezésére.

44 A Margitot ért kísértések szimbolikus tömörítése eltér a süvetei ciklus realisztikusabb ábrázolásmódjától, főként a helytartó szerelmi ajánlatának mint első „kísértésnek" a legyőzése és ennek képi megjelenítése esetében. Bár az ember, majd sárkány képében megjelenő Gonosz szerepel a legenda-ciklusban, mégis előfordulhat, hogy a kultusznak lehetett köze a szülőnők védelméhez. A közeli boldvai apátság bencései írták a Pray-kódexet, a már említett szülési benedictióval együtt. A XIV. század első felében festett legendák esetében felmerülhet, a Szent László lovagtörténetével közös előfordulás miatt, a szentnek kereszténységet védő funkciója (Bögöz). A legendák helyét 1350-től kezdve felváltják az attribútummal történő ábrázolások. E falképek ikonográfiája már megegyezik a XIV. században feltűnő faszobrok ábrázolásmódjával : Margit kezében tartja a pórázra fogott, megszelídített Gonoszt, illetve később általánossá válik a sárkány fejét eltaposó szent alakja. A XV. századtól kezdve szinte valamennyi szárnyasoltár szekrényének egyik mellékalakja, Szt. Katalin, Borbála és Dorottya mellett. A Kiszomborban (Csongrád megye) feltárt körtemplom Margit-freskóján a szent valószínűleg jobbjában tarthatta attribútumát, a sárkányt, amely sajnos ma már hiányzik a kezéből. Analógiájára a Mártonhelyen (Martijanci, Jugoszlávia) épségben fennmaradt 1392-ben, Aquila János által festett falkép vezetett el.

45 A kiszombori ábrázolásmódot ismerhetjük fel egy 1360-ban készült faszoborban, amely a Szepes megyei Maldurból származik.

46 Ugyanakkor éppen Szepesben, a lőcsei (Levoca, Csehszlovákia) Szt. Jakab templomának szentélyét díszíti Margit koronás alakja, lábánál a megszelídített sárkánnyal; készült 1380— 1400 körül.

47 Hasonló ábrázolási forma jelentkezik tehát a XIV. századi Margitikonográfiában az ország legtávolabbi helyein. Ebből következik, hogy általában 1400 előtt valóban a kezében tartott sárkány lehetett attribútuma. Csak a XV. század42 Tóth M.: i. m. 86. 43 Tóth M. : i. m. 87—88. 44 Tóth M.: i. m. 87. 45 Dávid K. : Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája. Bp. 1974. 50. 46 Radocsay D. : Faszobrok i. m. 196., 27. kép — Nemzeti Galéria tulajdona. 47 Radocsay D. : Falképek i. m. 148. — Erősen átfestve.