Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Rádóczy Gyula: Régi gyógyszerészi mértékegységek és kialakulásuk története

RÉGI GYÓGYSZERÉSZI MÉRTÉKEGYSÉGEK ÉS KIALAKULÁSUK TÖRTÉNETE JLVégi receptek, taxák, előiratok, leltárak olvasásakor lépten-nyomon találkozhatunk különböző súly-, hosszúság- és űrmértékekkel, amelyek a mai metrikus rendszer előtt voltak használatosak. Ha nem ismerjük ezeknek a jelenlegi mértékegységekre való átszámítását, ezek a jelzett mennyiségek minden belső tartalom nélküli számok csupán. A természettudományos területen működőknek nem szükséges a mérés és a mértékegységek egymáshoz való viszonyának a fontosságát hangsúlyozni, ehelyett csupán Galileinek egy mondását legyen szabad idéznem: „...ami mérhető, azt mérd meg, ami nem mérhető, azt tedd mérhetővé !" Most ezeket a régi gyógyszerészi mennyiségeket szeretném ismét mérhetővé tenni az érdeklődők számára. A történelem során, sorrendben elsőként a területmérés, ill. az ezzel kapcsolatos hosszúságmérés alakult ki, ugyanis a Nílus rendszeres áradása miatt Egyiptomban évenként ismételten ki kellett mérni a földeket. így a földmérés, de nem utolsósorban a piramis- és templomépítkezések is sürgették a hosszúságmérés kialakulását. A kereskedelem fejlődése pedig a súly, ill. a tömeg mérését tette szükségessé, amit eleinte űrmértékek segítségével oldottak meg, nemcsak a folyadékok, de a száraz anyagok esetében is. A súlymérés jelentősége a történelem során csak akkor lett döntő fontosságú, amikor a kereskedelemben megjelent a pénz használata, ugyanis az első pénzdarabok nem mások, mint a kibocsátó által szavatolt súlyú és finomságértékű nemesfémdarabok. Tehát a pénz valódiságát és elfogadhatóságát súlyméréssel kellett ellenőrizni. A sorrendben csak ezek után jelentkezett az idő mérése, ami már bizonyos fokú csillagászati ismereteket is megkívánt. Meg kell jegyezni, hogy a csillagászati zodiákus (állatövi) jelek figyelembe vételével osztották fel mind a nappalt, mind pedig az éjszakát 12 egyenlő részre. így tehát a 12-es számrendszer a 12 állatövre vezethető vissza. A kereskedelem további fejlődése és a nagy birodalmak kialakulása elengedhetetlenül szükségessé tette a mértékegységeknek egy közös mértékrendszerben történő egységesítését, ami első ízben mintegy 3000 évvel ezelőtt Babilóniában valósítottak meg. Itt készítettek egy kocka alakú normáledényt, amelyből egy meghatározott nyíláson keresztül 1 nap alatt (időegység!) folyt ki a víz. A víz súlya lett a súlyegység (talentom), a kocka élhossza a hosszúság egysége (láb), űrtartalma pedig az űrmérték egysége (metretes). Az európai népek mértékrendszere a múlt század végéig — a metrikus rendszer bevezetéséig — ezen a mértékrendszeren alapult. Ugyanis Nagy Károly (német-római császár: 768—814) a birodalma területén 781 körül bevezetett mértékRÁDÓCZY GYULA