Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Szpilczynski, Stanislaw: A látás kérdése Witelon (Vitellio) Peri optices (1275) c. munkájában

tesius fényhullám-elméletének kialakulásában, Epikurosz szemlélete pedig Newton és Gassendi emissziós elméletéhez. Az ókori, a látással kapcsolatos elméletek megőrizték az újkorban is időszerűségüket, és hatásuk kimutatható az optika, a dioptrika és a katoptrika területén. A látással kapcsolatos ókori ismeretek és elméletek jelentkeznek a „keleti reneszánsz", a kora középkor arab tudósainak munkáiban is. Itt kell említenünk Alpharabiust (Abunafra, Ala-Farabius +1010), Alhazent a XI. századból, majd egy évszázaddal később Ebn Heithem-et (Abu-Ali), Ptolomeosz munkáinak fordítóját. A látás kérdésének elmélyült kutatása csak a XIII. században jelentkezett. E tárgykörben nevezetes Roger Bacon Perspectiva c. értekezése

2

, John de Peckham (Pisanus de Canterbury) hasonló című munkája

3

, Dietrich Freiburg (1250—1311) De iride et radialibus impressionibus címet viselő könyve,

4 valamint a jeles türingiai lengyel tudós, Witelon (Vitellio) (12357—1290?) Peri optices című kézirata.

5 Witelon szász—lengyel család gyermeke, sziléziai születésű, aki tanulmányait Párizsban és Paduában végezte. Nem tisztázott időpontban felkereste Róma közelében, Viterbóban Wilhelm Moerbecket, a neves fordítót és mély barátságot kötött vele. Moerbeck Aquinói Tamás részére fordította le az ókori mesterek munkáit. Hatására kezdett el foglalkozni a látás kérdéseivel és írta meg összefoglaló munkáját az optikáról (De perspectiva és Peri optices). A munkát 1275-ben fejezte be és mesterének ajánlotta. A munka teljes címe a következő: Vitellionis Mathematici doctissimi peri optikes id est de natura, ratione et proiestione radiorum visus luminum, colorum atque formarum, quam vulgo perspectivam vocant, libri X. A kézirat nyomtatásban először 1535-ben jelent meg Nürnbergben, Jan Petrek nyomdájában (ss. 1—594).

8 A könyvek (fejezetek) élén definíció áll, amelyet a továbbiak során kifejt és megmagyaráz. Ezt követik az állítások és a kevésbé igényes bizonyítékok, majd a „theoremata"-k vagy paragrafusok, amelyek a címre és az egyes kifejezésekre vonatkoznak. A szöveget geometriai ábrázolások kísérik. Csodálatos a mű felépítése, rendszere, és e tekintetben a későbbi munkák példáját szolgáltatta. A III. könyvben (fejezetben) találjuk a szem Galenos szerinti leírását, valamint a látás ismertetését. A látás leírását Vitellio a szem keresztmetszeti rajzával illusztrálja. A szem — Vitellio szerint — gömbölyű, amelynek külső burka szaruhártyás rétegből (cornea) áll, és szorosan rátapad a szemfehérje feletti hártyákra (consolidativa); alatta a szemfehérje (albuginea) állománya található. A szemhártya külső oldalán 2 R. Bacon, Opus maius, ed. J. H. Bridges, Oxford 1897, t. 1—2, London, 1900 t. 3. (Perspectiva). 3 A. Bednarski, O rysunku anatomicznym oka Jan Peckhama arcybiskupa z Canterbury, Arch. Hist. Fil. Med. vol. IX (1929) Poznan p. 73—80; O krakowskich rekopisach Perspektywy Jana arcybiskupa Jana Peckhama, Arch. Hist. Fil. Med. vol. XII (1932), p. 1—14. 1 A. Crombie, Nauka sredniowieczna i poczqtki nauki nowozytnej, Warszawa 1960, vol. I, p. 138—139. 8 A. Bednarski, Die anatomischen Augebilder in den Handschriften des Roger Bacon, Johanni Peckham und Witelo, Sudhoffs Archiv 1931 vol. 31. 6 L. Wituski, O zyciu i dziele optycznym Vitelliona, Poznan 1870; W. Szikalski loc. cit.; A. Birkenmajer, Witelo najdawniejszy slqski uczony, Katowice 1936; W. Melanowski, Vitello Thuringo-Polonus et son optque, Bull, et Mém. de la Soc. Franc. d'Ophtalmologie 1946, vol. 59.