Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Szpilczynski, Stanislaw: A látás kérdése Witelon (Vitellio) Peri optices (1275) c. munkájában
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK A LÁTÁS KÉRDÉSE WITELON (V1TELLIO) PERI OPTICES (1275) C. MUNKÁJÁBAN STANISLAW SZPILCZYNSKI -AL látás kérdése az ókori gondolkodókat is foglalkoztatta, így Hipparchoszt, Püthagoraszt, Leuküpposzt, Demokrütoszt, Empedoklészt, Platónt, Arisztotelészt, Epikuroszi, Plutarchoszt, Apolloniust, Damianust, Theodosiust, Lactantiust, Cicerót és másokat. Munkáik alapján a látással kapcsolatos elképzeléseiket a következőkben foglalhatjuk össze: 1 /. Püthagorasz követői a látást a tárgyért nyúló kézhez hasonlították: a lélek sugara a pupillán keresztül éri el a tárgyat, amelyet letapogat, és így ismeri fel az értelem az alakot és a színt. 2. Epikurosz és követői úgy vélekedtek, hogy az ember a környezetében levő tárgyakról leszakadt képet — egy légies ködön keresztül — a pupilláján át érzékeli. így válik az ember számára láthatóvá a tárgy, és a fény terjedésének sebességével azonos időben érzékeli. 3. Az atomisták szerint a szemlélt tárgyról leszakadt atomok áramlanak a szembe, és így alkot az értelem képet a világról. 4. Arisztotelész szerint a megvilágított tárgyról visszaverődő fény a közvetítő levegőn át érkezik a szemhez. 5. Platón szerint a látás a lelki kisugárzás és a tárgyról jövő sugár találkozása a pupillánál, és ennek közvetítésével formálódik a tárgy árnyképe. Az előbb felsorolt elméletek kölcsönösen kiegészítették egymást, nem voltak függetlenek egymástól. A szemmel kapcsolatos subjektiv véleményekből nem alakulhatott ki objektív tudomány, mint az újkorban az optika, a szem és a látás első helyes elmélete, a teljes visszaverődés felfedezése és helyes értelmezése (Kepler). Ettől a pillanattól a régi elméletek helyébe fizikai törvények léptek és az optika tükrében vizsgálták a jelenségeket. Ugyanakkor a szemnek tulajdonított szerep némileg csökkent, nagyobb jelentőséget kapott az optikai eszköz (lorgnettek, fotóeszközök stb.). Természetesen az előbbi nem jelenti, hogy az ókori nézetek elvesztették volna jelentőségüket a tudományos életben. Arisztotelész elmélete alapul szolgált Huygens (1629—1695) és Car1 Albertus Novicampianus, Fabricatio nominis, Cracoviae 1551, p. M 3 —M 5 (Sensus autem interprètes); W. Szokalski, Stanowisko naukowe Ciotka (Vitelliona) w sredniowiecznej optyce, vol. IV. „Ataneum" (1877), p. 554—556.
