Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

emelése már nemcsak a marxista elveket valló emberek, de az akkori rendszer haladó gondolkodású vezetői számára is elsőrendű problémává nőtt. Mindazoknak, akiknek politizálását akár a hazaszeretet, akár a jól felfogott társadalmi osztályérdek irányította, felismerték, hogy az akkori agrárország további sorsát döntően meghatározza a parasztság helyzetének alakulása, egyebek között közegészségügyi tekintetben is. A paraszti életforma nehézségeinek egyre jobb megismerése a harmincas években főként a módszeres falukutató mozgalom eredménye volt. E munkában elsősorban népi származású íróink vettek részt. Érthető tehát, hogy a korszak egészségvédelmi kezdeményezéseit és tevékenységét széleskörű publicitás kísérte, melyet gyakran politikai indulatok is fűtöttek. Az újtípusú egészségvédelem szervezett apparátusa és tudományos-gyakorlati bázisa nehéz körülmények között kezdte meg működését. Mint minden új intézmény esetében, először el kellett fogadtatnia magát a hivatalos állami szervekkel éppúgy, mint a közvéleménnyel. Ez a propaganda a húszas évek közepétől kezdődően céltudatosan, taktikusan és következetesen történt. A húszas évek végén már hivatkozhattak az első érdemleges eredményekre a napi sajtó hasábjain is. A továbbfejlődést akkoriban azonban súlyosan veszélyeztette az általános gazdasági válság bekövetkezése. Azokban az esztendőkben igen nehéz volt megmenteni a néhány befolyásos politikus által is feleslegesnek, luxusnak minősített egészségvédelmi munka anyagi feltételeit. A fenyegető körülmények ellenére ez lényegében mégis sikerült. A harmincas évek közepétől beszélhetünk a szervezett és addigra a gyakorlatban bevált működés konszolidációjáról, végleges elfogadásáról. A tennivalók köre is egyre bővült az élet által felvetett új feladatok jelentkezésével. Különös nehézségeket okozott a visszacsatolt területek viszonylagos közegészségügyi elmaradottsága, majd pedig a háborús viszonyok fokozódó negatív hatásai. Ezeket súlyosbította az az orvoshiány is, melyet a mind jobban érvényesülő fasizálódás egyik szégyenteljes megnyilvánulásaként kibocsájtott 1939. IV. tc. végrehajtása okozott. Ez azt jelentette, hogy több mint 3000 zsidó származású orvost tilos volt állami szolgálatban alkalmazni.

150 Az egészségvédelmi munka állami irányítása 1934-től a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. A belügyminiszter tekintélye gyakran segített megfelelőképpen ellensúlyozni az alárendelt helyi hatóságok esetleges passzivitását vagy ellenállását a közegészségügyi munkák előbbrevitele terén. Ezek után tekintsük át röviden, milyen természetű vélemények tükröződtek a magyar egészségvédelmi munkáról a korabeli publicisztikában. Az első mintajárások létesítését általában jóindulatú és sokoldalúan tájékoztató sajtóvisszhang kísérte.

157 Érdekes és jellemző módon ezzel párhuzamosan fedezik fel azt is, hogy milyen elhanyagolt Gödöllő a közművesítés vonatkozásában.

100 Az 156 Johan B. : A közegészségügyi szolgálatunk krízisének okai (Memorandum 1941. V. 11.) 157 Újság 1929. II. 27.; Reggeli Hírlap 1930. III. 29.; Az Est 1930. VIII. 14.; 8 Órai Újság 1930. XI. 27. lr>8 Nemzeti Újság 1929. IX. 22.; Nemzeti Újság 1929. IX. 29.