Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére

azt is szóba hozta, nem lehetne-e a védőnő a bába ellenőrzője, segítője. Kísérletképpen sor került néhány helyen, hogy ugyanaz a személy végezze a védőnői és szülésznői munkát. Az egészségügyi kormányzat kezdettől tartózkodóan fogadta ezeket az elképzeléseket, melyek azután nem valósultak meg.

61 Az előadottakon kívül egyéb bonyodalmak is adódtak a védőnőkérdésben.

62 Az OKI-ban épült nővérképző felállításakor a Vöröskereszt szervezet nehezményezte, hogy nem részesült az erre a célra juttatott Rockefeller segélyből (80 000 dollár). Emiatt nem akartak tanerőt sem adni a meginduló oktatáshoz. Cikkek jelentek meg a Vöröskereszt mellőzéséről,

63 elhanyagolásáról. Scholtz Kornél 1930. novemberben válaszolt a vádakra.

64 Kijelentette, hogy a Rockefeller Alap csak az állammal tárgyalhatott. A debreceni tanintézettel a Vöröskereszt rendelkezik. A betegápoló képzéssel továbbra is foglalkozhatnak, a védőnőképzés azonban állami feladat lesz. Érthetően sokfelé nyugtalanságot váltott ki az egészségügyi segédszemélyzet törzskönyvezése, 63 annak ellenére, hogy e rendelkezéseket megértően és korrektül hajtották végre. Folytak egyéb hatásköri viták is az állami egészségügyi szervek, a társadalmi szervezetek és egyes helyi közigazgatási szervek között. Az általunk vizsgált időszakon végighúzódott az állami vezetés racionalizáló, egységesítő törekvéseinek fokozatos érvényesülése. Ez így történt a Népjóléti Minisztérium égisze alatt éppúgy, mint amikor a közegészségügyek a Belügyminisztériumhoz tartoztak. Az ügyek vezetésével megbízott államtitkár lényegében az OKI apparátusán keresztül irányította ezt a munkát. Azt a tényt, hogy nem létezett önálló egészségügyi minisztérium, a munka hatékonysága szempontjából nem tekintették hátránynak. Erről Johan Béla államtitkár a következőket mondta: „Az egészségügyi szolgálat és igazgatás az általános közigazgatásnak integráns része. Mi következik ebből? Az, hogy az orvosok egymagukban a közegészségügyi viszonyok javítására nem képesek, csak a közigazgatási szervekkel együtt. A felelősség nem nyugszik tisztán az orvosokon, megoszlik a kettő között.. ."

66 A kialakulóban levő egészségvédelmi szervezet léte és fejlődése függött az anyagi támogatás folyamatosságától.

67 A nagy gazdasági válság beköszöntével megkezdődött a luxusnak minősített kiadások redukciója. Akadtak akik az egészségvédelem költségeit is ide sorolták, csakúgy mint a szociális segélyeket.

68 Ez utóbbiról mondotta figyelmeztetőleg 1929. május 1-én Dréhr Imre népjóléti államtitkár: „Ha nem igyekszünk ellensúlyozni éppen a válságos gazdasági időkben kifejlődött társadalmi feszítő erőket, a szociális gondoskodás hiányában elhagyatottságnak kitett tömegek erőszakkal bontják meg a kapitalizmus szempontjából nélkülözhetetlen magánjogi kapcsolatokat.'"^ 61 Johan B.: Gyógyászat 1928. 23. 547.; Burger K.: OH 1935. 15. 419. 62 Matolcsy A.: Nemzeti Újság 1930. XI. 23. 63 Magyarország 1930. XI. 25. 64 Scholtz K.: Nemzeti Újság 1930. XI. 28. 65 Balázs FI.: Egészségügyi Alkalmazottak Lapja 1930. dec. 66 Johan B. : Falusi közegészségügyi munkáról. Bp. 1937. 4. (OKI kiadvány) 67 Grósz E.-.OH 1929. 16. 391.; Grósz E.: OH 1932. 19. 433.; Cavallier J.: Egészségpolitika Szemle 1934. 137. 68 Gortvay Gy.: Népeü. 1936. 1. 27. 69 Dréhr I.: Újság 1929. V. 1.