Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Adatok a két világháború között Magyarországon végzett szervezett egészségvédelmi munkáról, különös tekintettel az OKI tevékenységére
Hiba volt, hogy a falusi orvosok sokszor egyáltalán nem értettek az ott oly fontos fogászathoz. A vidéki egyetemek emiatt fokozták az ilyen irányú képzést. A szükséges közigazgatási ismereteket a községi orvosi tanfolyamokon 1936-tól kötelezően szerezték. A vidéki orvosi munkarendszer és szervezés tudományos tanulmányozásával Fenyvessy professzor és iskolája foglalkozott. Az ápolónők és védőnők törzskönyvezése 1932-től megkezdődött. Kiderült, hogy közülük 55,6%-nak nincs semmilyen szakképzettsége. A vidéki egészségvédelmi munka zömét a zöldkeresztes nővérek végezték. Az új kiképzési módszer kitűnően bevált. Számos esetben a velük dolgozó orvosok is tanultak tőlük. A végzett nővérek 1930-ban havi 180 pengő fizetést kaptak. 53 A már említett családvédelmi elvek szerint dolgoztak. Az anya- és csecsemővédelmi elfoglaltságuk munkájuknak kb. kétharmad részét jelentette. Emellett betegápolást, tüdőbeteg és iskolásgondozást folytattak. 54 közvetlenül a védőintézmény vezető orvosának voltak alárendelve. Utasítást az országos központból is csak az egészségvédelmi vezető orvos útján kaptak. Szaksajtójuk is volt, az 1930-tól megjelenő „Zöldkereszt" című lap. A debreceni és pesti védőnőképző intézetek után 1938-ban Szegeden új hasonló rendeltetésű intézményt avattak. 130 tanulónővér befogadására készült. Nyitáskor 39 növendékkel indult, a háromesztendős tanfolyamon 25 kollokviumot és 3 képesítő vizsgát kellett letenni. 1939-ben 660 000 P-t folyósítottak a Kassán épülő Zöldkeresztes védőnőképző építésére. 1941-ben 106 okleveles védőnőt avattak Magyarországon. A szükséglet ennél nagyobbnak mutatkozott, de a jelentkezők száma csökkent. 1943-ban 1400 Zöldkeresztes védőnő dolgozott hazánkban. Fertőtlenítő szakember általában volt a községekben, de csak kevés helyen volt megfelelő felszerelésük. A racionális megoldást abban látták, ha több helység számára csak egy szakember állna rendelkezésre, aki a fertőtlenítésen kívül egyéb egészségügyi segédmunkákat is képes lenne elvégezni. FONTOSABB VITÁS KÉRDÉSEK ÉS ANYAGI NEHÉZSÉGEK Az országos egészségvédelmi munka eredményes menetének egyik kulcskérdése a munkakör illetve munkakörök helyes meghatározása volt. 55 Az ugyanis hogy országosan fenntartsák-e a párhuzamosan működő szakágazatokat (anya- csecsemővédelem, tbc. gondozás, iskolaegészségügy stb.) illetve mennyiben lehet és célszerű e sokszor felesleges, káros és költséges párhuzamosságot kiiktatni. Nálunk a gyakorlati egészségvédelmi munka kezdetben elsősorban a városok és 53 Magyar Hírlap 1930. X. 3. 5Í Johan B.: Búvár 1936. 803.; Kontra L.—Bielek T.: OKI Közleményei 4 1934.; Kovács Gy.: Egészség 1937. 38. 55 Johan B.: Népeü. 1929. 5. 268.; Johan B.: Pénztári Orvosok Lapja 1930. 2.; Johan B.: Községfejlesztés 1930. 2. 1.; Johan B.: Egészségpolitikai Szemle 1934. 2.; Wacker A.: Népeü. 1928. 9. 295.; Sólyom S.: Országos Orvosszövetség 1932. 130.; Spiry E,: Népeü. 1932. 12. 473.
