Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században
Az első világháborút követő években több olyan orvosi társaság alakult meg, amelynek nem a szaktudomány művelése lett a feladat, hanem kulturális alapon szerveződött, vagy a társasági élet egyéb formáit kívánták megteremteni. Erre már a századfordulón is volt példa (Budapesti Orvosi Kaszinó, 1899), de ezt követte a Budapesti Orvosok Kamarazene-Egyesülete (1922) és a Budapesti Orvosok Turista Egyesülete (1922). Ide sorolható a Magyar Orvosnők Országos Egyesülete is, amely — a tudományos jelleg mellett — elsősorban az orvosi pályára lépett nőknek kívánt önálló társaságot létesíteni. 30 A két világháború között működött orvostársaságok között szerepelt több olyan társaság is, amely felekezeti alapon kívánta egyesíteni az orvostársadalmat: Zsidó Orvosok Tudományos Társasága (1920, de jogelődje 1901-ben már megalakult), a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete (1931), a Magyar Evangélikus Orvosok Szövetsége (1941), valamint a katolikus és a protestáns vallású orvosokat tömöríteni kívánó Egyesült Keresztény Nemzeti Liga (1942). Az előbbiek közül jelentős tudományos tevékenységet csupán a Zsidó Orvosok Tudományos Társasága és a Szent Lukács Egyesület fejtett ki, bár taglétszámuk 2—300 fő között mozgott. 39 A különböző orvostársaságokban folyó tudományos élet összehangolására, valamint a magyar orvostársadalom országos találkozási lehetőségének újbóli megteremtésére volt hivatott a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesülések Szövetsége. Éppen az 1920-as években megindult — országos szinten szervezett szaktudományi társaságok létesítése — folyamat következtében megszakadtak a magyar orvostársadalom kapcsolatai, az egyes szaktudományok művelői saját társaságukon belül mozogtak, de az új szaktársaságok létszáma és lehetőségei nem voltak elegendőek országos rendezvények tervezéséhez. így merült fel az a gondolat, hogy az összes magyar orvosi társaság fölé szervezzék meg a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesülések Szövetségét (mint eszmei szervezetet), amelynek feladata lett az Orvosi Napok előkészítése és lebonyolítása. A gondolat Korányi Sándortól származott, aki 1930-ban elhangzott javaslatában az egyes szaktársaságok teljes önállóságának fenntartását hangsúlyozta. 40 Csupán országos találkozási lehetőséget kívántak teremteni, ahol az egyes orvosi szaktudományoknak megfelelő sekciókban folyt az előadás, míg a plenáris ülésen mindig olyan témát választották, amely — függetlenül a szakterületektől — az egész orvostársadalom figyelmét felhívta a medicina aktuális kérdéseire. Az Orvosi Napokat — kongresszus jelleggel — évente más-más városban rendezték meg és 1931től ez a forma a magyar orvostársadalom évenkénti találkozási lehetőségévé vált. A tárgyalt időszakban a magyar orvostársadalom érdekvédelmi szervezeteinek alapvető formái nem változtak, csupán az országos és a budapesti szervezetek mellé nagyobb hatókörű segélyező egyesületeket szerveztek (Országos Orvosszövetség — Keresetképtelen Orvosok Segítő Egyesülete, 1922; Budapesti Orvosszövetség — Bp-i 38 A Magyar Orvosnők Országos Egyesülete 1927. március 9-én alakult meg Budapesten, 1929-től tagja lett az Európai Orvosnők Nemzetközi Szervezetének, 1934-ben a hasonló világszervezetnek is. 1934-ben megrendezte Budapesten a Nemzetközi Orvosnői Kongreszszust. Az Egyesület tudományos társaságként alakult meg, de érdekképviseletet is szervezett az orvosi pályára lépett nők védelmére. 39 Kapronczay—Szemkeő i. m. 40 Orvosi Hetilap, 1930. 441. 1., Országos Orvosszövetség, 1930. 6. sz. 152—153.
