Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században

(1907), Ferencvárosi Orvostársaság (1911), majd ezeket követte 1920-ban a Belvárosi Orvostársaság és a Lipótvárosi Orvostársaság, valamint a főváros környéki ÚjpestRákospalotai Orvostársaság.

33 E társaságokon belül is heti előadó- és bemutató estekre került sor, tisztikarukat meghatározott időre választották, saját vagyonnal és könyvtárral rendelkeztek, sőt jutalomdíjakat is kitűztek. Ezek közül a legrégebbinek a Józsefvárosi Orvostársaság Bókay-jutalomdíja számított (1905).

34 Taglétszámuk 2—300 fő között mozgott, rendszeresen közös rendezvényeket is rendeztek. Az önállóság ellenére a Bp-i Kir. Orvosegyesületet tekintették „anyaegyesületüknek". Az előbbi fővárosi társaságok mellett továbbra is jelentős maradt — tudományos tevékenysége szempontjából — a Budapesti Orvosi Kör, amelynek elsősorban érdekvédelmijellege domborodott ki, valamint az előzményekben már említett Közkórházi Orvostársaság és ennek „altársaságának" számító Budapest-jobb parti Orvosok Köre (1906). A két világháború között új jelenségnek számított, hogy az egyik legnagyobb fővárosi orvosi intézmény, az Apponyi Poliklinika Önálló Tudományos Társulatot létesített (1925), amely valójában a Poliklinika orvosi karát jelentette.

35 A két világháború között hazánk négy egyetemi orvosi karral rendelkezett (Budapest Szeged, Debrecen és Pécs), amely természetes kihatással volt a vidéki városok tudományos életére. A vidéki egyetemek önálló tudományos társaságokat szerveztek (a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Tudományos Egyesülete, a pécsi Erzsébet Tudományegyetemi Tudományos Egyesület, a debreceni Tisza István Tudományos Társulat), amelyeknek orvosi szakosztályai szinte önálló orvostársaságokként működtek. Debrecen és Szeged esetében ki kell emelnünk, hogy a nagy hagyománynak örvendő helyi Orvosegyesületek egyesültek az egyetemi társaságok orvosi szakosztályaival, bár nevüket továbbra is megtartották. Ebből a szempontból a pécsi Tudományegyetemi Tudományos Egyesület orvosi szakosztálya jelentett helyileg új színt, hiszen itt nem volt addig szervezett orvostársasági tudományos élet.

36 A vidéki orvosok számára a szervezett társasági élet kereteit továbbra is az Országos Orvosszövetség helyi fiókszövetségei jelentették, amelyek száma a két világháború között harminchétre emelkedett. A fiókszövetségek rendszeresen szerveztek tudományos üléseket, amely a megyei orvosi kar számára kapcsolatteremtési és továbbképzési lehetőséget biztosított. Ennek ellenére csak a nagyobb városokban nyílt lehetőség az önálló orvostársaság fenntartására, ahol a nagyobb orvoslétszám ezt indokolttá tette, így magyarázható, hogy még a két világháború között is működött a miskolci Borsodmegyei Orvos- és Gyógyszerész-Egyesület, a Szabolcsvármegyei Orvosegyesület (Nyíregyháza) és a Zemplén-vármegyei Orvos-Gyógyszerész-Egyesület (Sátoraljaújhely).

37 Más városokban az Orvosszövetség helyi szervezetei vették át a volt városi és megyei orvosegyesületek szerepét. 8 u. o., valamint az Orvosi Hetilap híranyaga. 14 A Bókay János-díjat a Bp-i Orvosegyesület osztotta ki évente. 15 Orvosi Hetilap. 1925., valamint SOL Fekete Sándor iratai. iG Kapronczay—Szemkeő i. m. i7 Ezek a vidéki orvosegyesületek, illetve orvos-gyógyszerészegyletek előadásaikat, évi tisztújító közgyűlésük híreit rendszeresen közölték az Orvosi Hetilap híranyagában, valamint az évenként kiadott Orvosi tiszti cím- és névtárak is bejegyzett orvostársaságok sorában közölték.