Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században

tében az országos szemlélet főleg az 1920-as években került előtérbe, amikor sorra alakultak az ország összes — egy szakterületen dolgozó — szakorvosát egyesíteni kívánó tudományos társaságok. Az önálló szakorvosi társaságok vagy már meglevő helyi keretekből alakultak át országos társasággá (Bp-i Kir. Orvosegyesület Gynecológiai Szakosztálya 1924-ben Magyar Nőorvosok Társaságává, hasonlóan az Ideges Elmekórtani Szakosztály 1922-ben Magyar Elmeorvosok Társaságává),

29 vagy minden előzmény nélkül szerveződtek meg: Magyar Röntgen Társaság (1922), Magyar Orvosok Röntgen Egylete (1923), Magyar Urológiai Társaság (1924), Testnevelő Orvosok Társasága (1925), Magyar Dermatológiai Társaság (1928), Magyar Orvosok Rheuma Egyesülete (1925), Magyar Pathológus Társaság (1931), Magyar Hygienikusok Társasága (1931), Magyar Élettani Társaság (1931), Magyar Belorvosok Egyesülete (1931), Magyar Fül- és Gégeorvosok Egyesülete (1933), Magyar Orthopediai Társaság (1934) és a Magyar Psychiatriai Társaság (1935).

30 Az országos törekvés valóban tartós tudományos társaságok megalakítását eredményezte, bár az előbbiek mellett több — igen rövid ideig működő vagy éppen kis hatókörű — kisebb társaság is megalakult: Magyar Elmevédelmi Liga (1924), Abstinens Orvosok Egyesülete (1924), Magyar Kozmetikus Orvostársaság (1924), Magyar Sexualetikai Orvostársaság (1925), Magyar Tüdőbeteggondozó és Gyógyintézetek Orvosainak Egyesülete (1930), Magyar Iskolaszanatóriumok Orvosi Társasága (1931).

31 Ugyancsak követésre talált a Közkórházi Orvostársaság példája is, amikor néhány olyan társaság alakult, amelyek egy-egy speciális szakterületen működő orvosokat kívánt tudományos társaságba tömöríteni, hogy ezzel a minden napi gyakorlat kérdéseit segítse elő. Ilyen volt például a Kerületi Biztosító Pénztárak Orvosainak Egyesülete (1924), a Biztosító Intézetek Orvosi Egyesülete (1920), Országos Pályaorvosi Társulat (1929), az utóbbi a MÁV és a különböző vasúti és szállítási vállalatok orvosait fogta Össze.

32 Az előbbi orvostársaságok valóban csak az egyes szakterületek művelőit fogták össze, így e társaságok átlagos taglétszáma 3—400 főt tett ki. Ezek mellett továbbra is jelentős szerepet játszottak a helyi orvostársaságok, amelyek közül a Bp-i Kir. Orvosegyesület emelkedett ki taglétszámával (meghaladta az ezer főt) és kiterjedt nemzetközi kapcsolataival. Az Egyesület tagjának lenni továbbra is megtiszteltetésnek számított. Az Orvosegyesületen belül a tudományos munka a szakosztályokon és a heti tudományos előadó- és bemutató esteken keresztül folyt és évi kitüntetései a magyar orvostársadalom legmagasabb szakmai elismerésének számítottak, mint pl. a Balassa emlékérem és előadás, a Semmelweis serlegbeszéd és mások. A szakosztályokat még akkor is fenntartották, ha annak megfelelő országos társaságok létesültek. Ennek ellenére a Budapesti Királyi Orvosegyesület lehetőségei a főváros orvoslétszámához képest korlátozottnak bizonyult. így nagyobb szerepet és jelentőséget kaptak a főváros kisebb orvostársaságai is. Ez a folyamat a századfordulón megkezdődött, amikor a főváros több kerületét egyesítő kisebb orvostársaságokat hoztak létre: Józsefvárosi Orvostársaság (1886), Terézvárosi Orvostársaság (1901), Erzsébetvárosi Orvostársaság 29 Orv. Hetil. 1924. 36. sz. Híranyag, Orv. Hetil. 1922. 14. sz. Híranyag. 30 Kapronczay—Szemkeő: Magyar orvostársaságok.... i. m. 31 u. o. 32 u. o.