Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században
lező — a nem Budapesten élő — tagjainak létszámát, de ennek ellenére a fővárosi és a vidéki orvosok kapcsolata nem fűződött szorosabbra. Éppen ezért indult meg 1879ben — több vármegyei alapon szervezett orvosegyesület kezdeményezésére — a vidéki és a körorvosokat tömörítő társaság előkészítése, 10 amely munkálataiban részt vett Sass István, Patrubány Gergely, Chyzer Kornél, Dulácska Géza, Pollák Antal, hogy csak a legkiválóbbakat említsük. Az első előkészítő ülést 1879 júliusában Székesfehérváron tartották meg, majd 1879 augusztusában kongresszust hívtak össze, ahol kimondták a Vidéki Orvosok Társaságának (1880-ban a „vidéki" szót ,,községi"-re módosították) megalakulását. A társaság célja a vidéki városokban és községekben működő orvosok megélhetési és tudományos ügyeinek védelme, képviselete az országos intézmények előtt. Az alakuló kongresszuson, Budapesten, közel 300 orvos jelent meg, ahol az elfogadott alapszabályzat szerint két szakosztályt hoztak létre: a gazdasági (érdekvédelmi) és a tudományos kérdésekkel foglalkozó szakosztályt. Az alapszabályzat szerint a két szakosztály folyamatosan működik, az előbbi havonta tart ülést, míg az utóbbi évente tart tudományos vándorgyűlést, ahol a jelentkezett előadók témakörönként számolnak be kutatásaikról. A társaság székhelyéül Budapestet jelölte meg, ahol állandó irodát tartott fenn. Az alakuló kongresszus elnökké — egyhangúan — Bódogh Albert (1829—1886) Borsod megye főorvosát, függetlenségi képviselőt választotta meg, aki e tisztséget haláláig töltötte be. A Községi Orvosok Társaságához egyesülési javaslattal fordult a Budapesti Orvosi Kör 19 , amitől elhatárolták magukat. Indokaik között szerepelt, hogy nemcsak érdekvédelmi tömörülésként, hanem tudományos társaságként alakultak meg, így külön segélyegyletet is felállítanak. (Ez 1880-ban alakult meg 200 tag részvételével.) A következő másfél évtizedben a társaság fellépett az országos rendezvényeken, elsősorban az orvostársadalom helyzetét tárgyaló kérdéseknél emelte fel szavát, a községi orvosok érdekében. Tudományos munkássága elsősorban a vidéki gyakorló orvosokat érintő problémákat ölelte fel, a mindennapi munka kérdéseivel foglalkozott. Bódogh Albert halála után az elnöki tisztséget Boskovits Mór, Pollák Antal, majd Boskovits Miklós töltötte be. A Községi Orvosok Társasága az Országos Orvosszövetség megalakulása után megszűnt (1897), amelynek létrejöttéhez nagyban hozzájárult. Az 1870 r es évektől új jelenségnek számított az orvosi szaktudományok szerinti társasági élet kialakulásának törekvése. Ez elsősorban fővárosi kezdeményezés volt, mivel a Budapesti Kir. Orvosegyesületen belül — a nagy taglétszám és a jelentős számú előadó miatt — nehezen nyílt lehetőség a heti előadóesten belül minden új orvosi szaktudomány számára. Már 1879-ben elhangzott az a kezdeményezés, hogy az Orvosegyesületen belül alakítsanak ki szakosztályokat, amelyek külön-külön foglalkoznak saját szakterületük művelésével, ilyen témájú előadásokat tartanak. 20 A szakosztályi élet kialakítására csak 1896-ban került sor, amelynek akadálya az volt, hogy 18 1879. július 17-én Nagyváradon 300 községi és vidéki orvos érdekvédelmi konferenciát tartott Bárány Géza körorvos felhívására, ahol elhatározták a külön érdekvédelmi társaság megalakítását. Az előkészítő ülést 1879. július 29-én Székesfehérváron tartották, majd 1879. augusztus 16-án Budapesten megalakult a Vidéki Orvosok Társasága közel 500 taggal. Gyógyászat 1879/80. évi számának híranyaga. 19 SOL. Bp-i Orvosi Kör iratanyaga. 1879. 20 SOL. Bp-i Kir. Orvosegyesület Levéltára. 1879. évi nagygyűlés anyaga. 1879. október 14—17.
