Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században
országos társaság választmányában. Poor javaslatát a Vándorgyűlés felterjesztette a Belügyminisztériumnak és az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, de további sorsáról nincs tudomásunk. 15 A Közegészségügyi Törvény előkészítésének idején kapott újabb lendületet az érdekvédelmi szervezkedés. Az 1863-ban kezdeményezett Országos Orvosi Nyugdíjintézet javaslatának meghiúsulása után továbbra is az érdekvédelmi mozgalom középpontjában az orvosok nyugdíjának elérése maradt a cél és amíg az nem valósult meg, addig az orvosi magángyakorlat teljes védelme, minden korlátozó intézkedés vagy javaslat elhárítása érdekében tevékenykedtek. A mozgalom számos pozitív javaslattal is élt, így már a Közegészségügyi Törvény elkészítésének és megvalósításának idején kezdeményezte, hogy vegyék be a törvény szövegébe: az orvos az állam alkalmazottja, így az a közalkalmazottakhoz hasonlóan nyugdíjképes, ne a vármegye vagy a helyhatóság nevezze ki, hanem az állam, a kinevezés ne kötődjön választáshoz és ne legyenek időkorlátai. Ennek megvalósulása után nyúljon az állam a magángyakorlat korlátozásához, illetve a megélhetés és nyugdíj biztosítása után maga az orvostársadalom hozzon ilyen korlátozó szabályzatot. Az érdekvédelmi szervezkedés lapja a Gyógyászat és szervezete az 1874-ben megalakult Budapesti Orvosi Kör lett. 16 Az Orvosi Kör 1877-ben megalapította segélyegyletét, amely — ugyan magas részesedési díj ellenében — a gyakorlatot már folytatni nem képes idős orvosoknak életjáradékot biztosított. Mozgalmát országos keretek között kívánta megvalósítani, viszont a Segélyegylet magas részesedési díja miatt csak fővárosi szervezet maradt. A vidéki orvosok —• éppen a magas díjak és túlzott „városi szemlélet" következtében — elhárították maguktól a Budapesti Orvosi Kör kezdeményezését. A Budapesti Orvosi Kör taglétszáma a századfordulóig általában 150 volt, tisztségviselői között találjuk — mint elnököket — Poór Imrét (1874—1878), Kovács Józsefet (1878—1880), Barbás Józsefet (1880—1890), Pap Samut (1900—1905), az alelnöki tisztséget Bakody Tivadar (1874—1878), Müller Kálmán (1880—1882), Haniss Géza, Kurtz Gusztáv, Jurkiny Emil stb. töltötték be. A századfordulóig csak érdekvédelmi kérdésekkel foglalkoztak és csak 1899-ben alakult meg a Tudományos Szakosztálya, amelynek rendezésében már előadások hangzottak el, tudományos témákban pályadíjakat tűztek ki. Az Orvosi Körből indult el 1877-ben az orvosi kamara megalakításának javaslata Dubay Miklós megfogalmazásában, és ennek különböző változatai élénken foglalkoztatták a magyar orvostársadalmat a századfordulóig. 17 Lényege az volt, hogy az ipari kamarák mintájára alakuljon külön orvosi kamara, amely szakmai és kinevezési kérdésekben az országos igazgatási szervek és vármegyék mellett véleményező testületként működött volna, viszont nem oldotta meg az etikai és szakmai felügyelet kérdését, nem gyakorolt volna javaslatfelterjesztést. Az utóbbiak eredményezték a magyar orvostársadalom többségének ellenállását, az eredményes forma megtalálását célzó újabb javaslatok megszületését. A kiegyezés után a vidéki és nem fővárosi orvosok szakmai társasági életének egyetlen formája a vármegyénként alakult orvos és orvos-gyógyszerész egyesületek maradtak. Igaz, a Budapesti Kir. Orvosegyesület az 1870-es évektől kezdve bővítette leve15 SOL. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók. ... Fiume. 1869. 16 SOL Bp-i. Orvosi Kör. Levéltára. 1874-1918. 17 SOL Bp.-i Orvosi Kör 1877. évi iratok. Dubay Miklós javaslata az orvosi kamara tárgyában.
