Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században

MAGYAR ORVOSTÁRSASÁGOK A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Az 1848/49-es szabadságharc előtti évtizedben a magyar orvostársadalom szakmai társaságainak első formái alakultak ki, amelyben lehetőség nyílt a továbbképzésre, a szakmai kapcsolatok ápolására. A helyi orvostársaságok mellett hivatalosan még nem alakult ki egy országos irányító „anyatársaság", így az országos találkozás lehetőségét a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései biztosították. Az ennek keretében működő orvosi szakosztályok tevékenységét korábban már többen feldolgozták. A szabadságharc bukása után viszont a meglevő keretek megsemmisültek, mivel az osztrák katonai kormányzat felfüggesztette működésüket és az 1850-es években — az újbóli engedélyezés után — csak a pesti Orvosegyesület és néhány vidéki orvos-gyógyszerészeti egyesület kezdte meg ismét tevékenységét. Számuk a kiegyezésig alig gyarapodott, így ismét napirendre került az orvostársadalom társasági életének kérdése. Ebben az időszakban a Budapesti Királyi Orvosegyesület — elsősorban Balassa János és a pesti orvosi iskola hatására — a magyar orvostársadalmat és orvostudományt érintő reformjavaslatok megvitatásának színterévé vált, így az Orvosegyesület fokozatosan országos jelentőségű társasággá alakult át. Ennek ellenére az országos találkozási lehetőséget továbbra is az 1863-tól ismét engedélyezett vándorgyűlések biztosították, ahol országos javaslatként megfogalmazódtak a magyar orvosok szakmai és érdekvédelmi szempontból legfontosabb követelései.

13 Az 1860-as évektől a magyar orvosok szervezkedésének két alapvető formája alakult ki: a tudományos társaságok és az érdekvédelmi szervezetek keretei. A két forma külön jelentkezett, mivel a Budapesti Királyi Orvosegyesület alapszabályzatával és hagyományaival elhárította magától az érdekvédelmet, az Orvosi Nyugdíjintézet vagy segélyező egyesület kereteinek megteremtését. Elvileg helyeselte az orvos és az állam viszonyának rendezését, az orvosok megélhetésének és nyugdíjának állami szinten történő megteremtését, de egyesületi vagy társasági szinten elhárította magától.

14 így alakult ki az orvostársadalom szervezkedésének két alapvető formája, amelyek egymástól mereven elkülönültek. A tudományos társaságok megalakulásának újabb lendületét adta a kiegyezés, illetve az 1867 után kialakult helyzet. Sorra alakultak meg a megyei orvos és orvos-gyógyszerész egyesületek, amelyek száma 1869/70-re majdnem megegyezett a vármegyék számával. Átlagban 30—40 taggal működtek, képviseltették magukat a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók évi vándorgyűlésein, laza kapcsolatot tartottak egymással és a Budapesti Kir. Orvosegyesülettel. A helyi kis társaságok országos irányítása és rendezett kapcsolatának megteremtése miatt hangzott el 1869-ben Fiúméban Poór Imre javaslata a Magyar Orvostudományi Társaság megteremtésére, amely országos társaságként szakmai irányítást gyakorolna a megyei társaságok felett. Az addig megalakult orvos és orvos-gyógyszerész társaságok az országos társaság helyi szakosztályaiként tovább működtek volna, képviseltették volna magukat az 13 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései. 1841—1918. 14 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. A Bp-i Kir. Orvosegyesület Levéltára. 1837—• 1947. Az 1864. évi igazgatósági jegyzőkönyvek. 1864. szeptember 17. 10 Orvostörténeti