Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században

Az előzőektől eltérő módon alakult a Pápai és a Miskolci Orvosegyesület története. Pápán már 1840-ben javasolta Cseresnyés Sándor megyei főorvos a Veszprém megyei Orvosegyesület létrehozását, de a megfelelő érdeklődés hiányában ekkor nem alakult meg. 1846. november 13-án — ugyancsak Cseresnyés Sándor felhívása nyomán — megtartotta alakuló ülését a Pápai Orvosegyesület 24 alapító tag részvételével, amelyek többségét polgári és katonai sebészek alkották. Alapszabályzatukat — az alakulást közlő hírrel együtt — közölték az Orvosi Tárban,

10 amelynek érdekessége, hogy az első fennmaradt vidéki orvostársasági alapszabályzat. Miskolcon a Wachtel-féle felhívás nyomán hamarosan megalakult (1839. december 9-én) a Miskolczi Orvosegyesület a város orvosainak és sebészeinek részvételével, de már 1841-ben „kellő érdeklődés hiányában" feloszlott.

11 Az érdeklődés hiányát elsősorban az eredményezte, hogy az egyesület csak a város területén működő orvosokat és sebészeket hívta a társaságba, míg a megyeieket és a gyógyszerészeket nem. Csak hat esztendő múlva, 1847. február 8-án alakult újjá, de már megyei szervezésben, Borsod-Miskolczi Orvosegyesület néven, amelynek már tagjai lettek a gyógyszerészek is. Az újjászervezett Miskolczi Orvosegyesület eredményes működését bizonyítja, hogy 1847-ben előkészítette a megye növényzeti térképét és a váltólázra vonatkozó adatgyűjtését,javaslatait felterjesztette az orvoskar reformjára, valamint véleményező szerepet töltött be közegészségügyi kérdésekben a megyében. A szabadságharcig még csak az Arad megyei kezdeményezésről van tudomásunk, de ott sajnos nem alakult meg a helyi orvostársaság. Az első vidéki orvostársaságok szabadságharc alatti tevékenysége szorosan kapcsolódik a katonai eseményekhez, előadásokat alig tartottak, majd 1849 augusztusában működésüket az osztrák katonai hatóságok felfüggesztették. Hasonló sorsra jutott a Budapesti Királyi Orvosegyesület is, de ennek működését 1853-ban — korlátozott körülmények között — újból megengedték, míg a vidékiek ilyen kérést nem terjesztettek elő, csak a Bach-rendszer bukása után, 1860-ban. Elsőnek a Borsod-Miskolczi Orvosegyesület kérte jogainak helyreállítását és kezdte meg ismét tevékenységét. A reformkorban alakult vidéki orvostársaságok többsége megszűnt, szép kezdeményezésük félbemaradt. Viszont a kiegyezés előtti években (1864—67) városi és területi (megyei) alapon több orvosgyógyszerészeti társaság (egyesület, egylet) alakult, olyan helyeken, ahol a reformkorban még kezdeményezés sem született.

12 Új jellemzőként emelhetjük ki, hogy az orvosok létszámának növekedéseként egyre nagyobb szerepet játszottak vidéken is az orvosdoktorok, háttérbe szorultak a sebészek és alkalmi társulásnak számított már az orvos-gyógyszerészi társaság. Az utóbbiak már önálló társaságok létrehozására törekedtek vagy a közös társaságon belül külön tagozatot létesítettek. 10 Orvosi Tár. 1847. január 5. 11 Orvosi Tár. 1847. február 15. 12 Kapronczay—Szemkeő: A magyarországi orvos- és gyógyszerészeti társaságok kialakulása a 19. században, i. m.