Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 87-88. (Budapest, 1979)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly—Szemkeő Endre: A magyarországi orvostársaságok kialakulása és fejlődése a 19—20. században

AZ ELSŐ MAGYAR VIDÉKI ORVOSEGYESÜLETEK A reformkorban megalakult vidéki orvosegyesületek létrejöttében fontos szerepet játszott Wachtel Dávid (1802—1878) temesvári gyakorló orvos, aki 1839. július 14-én

e — az Orvosi Tárban — felhívással fordult a magyar orvosokhoz és sebészekhez, hogy területi alapon szervezzenek orvosok, sebészek és gyógyszerészek bevonásával orvostársaságokat a tudomány művelése érdekében. Egyben alapszabály-tervezetet is javasolt, amely a tudományos előadások tartásán kívül könyvtár, segélyezési alap és közös műszertár létesítésére is kiterjedt. Lényegesnek tartotta, hogy a vidéki orvostársaságoknak tagja legyen a sebész és a gyógyszerész mint a vidék egészségügyének fontos személye. Felhívásában külön kiemelte, hogy az egyes orvostársaságok létesítsenek kapcsolatot egymással, kölcsönösen látogassák a másik előadásait, valamint a legnagyobb egyesületet, a Bp-i Kir. Orvosegyesületet alakítsák át országos központtá, „anyaegyesületté", hogy a vidéki orvostársaságok munkáját irányítsa. Valójában csak Wachtel felhívása nyomán alakultak meg az első vidéki orvosegyesületeink, hol csak orvos-, de általában orvos-gyógyszerészeti egyesületek néven. A javaslattevő Wachtel Dávid 1838. december 17-én újjáalakította az alig fél évvel előbb Temesváron megalapított német orvostársaságot,

7 amelynek titkára is volt, de csak orvosdoktorokat tömörített és a tagok ellentétei miatt feloszlott. A Wachtel alapította Temesvári Orvosegyesület 14 helyi orvosdoktort, 9 polgári sebészt és katonai seborvost, valamint 8 gyógyszerészt tömörített, havonta két alkalommal tudományos ülést rendeztek, ahol az előadások mellett betegbemutatókat is tartottak. A Temesvári Orvosegyesület taglétszáma a szabadságharc bukásáig állandóan 25—30 között volt, tagjai többségét a sebészek adták. Országos hírét nagyban emelte az, hogy 1843-ban nagy szerepet játszott a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók harmadik, temesvári vándorgyűlésének megszervezésében, valamint a hazai váltóláz kutatásának megindításában. A Temesvári Orvosegyesület példáját követte néhány hét múlva a Nyitra megyei orvosok és sebészek egyesülete, a Nyitrai Orvosegyesület. Chilchert Róbert megyei főorvos kezdeményezésére 1839. január 19-én alakult meg Nyitrán negyven orvos, sebész és gyógyszerész részvételével. Az egyik legnagyobb taglétszámmal működött vidéki orvostársaságnak számított, népszerűségét növelte az évente megrendezett nyári nagygyűlések, amelyeket a tagokon kívül a többi vidéki Orvosegyesület és a fővárosi orvosok is nagyszámban látogattak.

8 Még 1839-ben alakult meg a Szatmári Orvosegyesület (1839. május 23-án) Kőszeghy Mihály városi főorvos felhívására.

9 Igaz, az alakuló ülésen tizenkét fő jelent meg, de 1843-ban már 34 taggal rendelkeztek. Tudományos üléseikről szórványosan tájékoztatták az Orvosi Tárat, az előadók neve nélkül közölték az elhangzott előadásokat. 6 Orvosi Tár. 1839. júl. 14. 2. sz. Még egy szó a hazánkban alapítandó orvos-egyesületek iránt. 7 Orvosi Tár. 1839. 1. sz. 8 Orvosi Tár. 1839—1847. híranyaga. Taglétszáma 40—50 fő között mozgott, előadásokat minden hónapban, tisztújító közgyűlést minden év novemberében tartottak. 9 Orvosi Tár. 1839. június 14.