Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Bolyhi János: Komáromi Csipkés György: Pestis pestise (1664)

A PESTIS LEÍRÁSA Komáromi utal arra, hogy a szórványosan előforduló mirigyek, csomók még nem biztosan jelentenek pestisjárványt. „Ha látják, hogy eggy két ember meghal az faluban, városban, kiváltképpen mirigye ereszkedvén és rajta pokolvar kelvén, tehát az döghalálnak az ö természetét meg nem gondolván mindjárt döghalálnak mondják.. . alig múlik ollyan esztendő mellynek el folyása alatt egy helyben valaki mirigybe meg ne halna. De ugyan nem mondhatni... döghalálnak, Pestisnek" (2. préd.). Érdekes, de téves megállapítása, hogy a pestis eltér minden más betegségtől és járványtól, mégpedig, mert: 1. láthatatlan, titkos, „mind magában, mind szerző okában"', és észrevenni okát igen nehéz s nagy „mesterség", 2. gyorsan terjed, 3. igen nehéz „megorvoslani sőt ugyan lehetetlen". „Szörnyen panaszkodnak az orvosok felőle, hogy kész orvosságaik vannak minden egyéb mérgek ellen, de az Pestis ellen még oil y at nem t aláihat tanak" (6. préd.). Mivel nem tudja, hogy a patkány élősdijeinek van a pestis terjedésében döntő szerepük, ezért az állatokat csak futólag említi: „nem szólván itt az oktalan állatoknak és egyéb földi terméseknek [!] dögös voltáról, mellyekben is találtatik az dögösség" (17). Pedig azt is említi, hogy azért hívják döghalálnak, „mert igen egyező vagy hasonló az dögös vagy egyéb mérges nyavalyával halo barmoknak haláléihoz" (18). Definíciója szerint a pestisjárvány: „Sokaknak azon egy rövid idő alatt torkukban, fejekben, holnok alatt, derekokban, ágyékokban kelni szokott mérges csomók és mirigyek által való meghalása" (u. o.). Leírja, hogy „mirigyekkel jár, csomókkal, s pokolvarokkal és mirigy által mint egy méreg étltal aszerént fogyat és pusztít" (2. préd.). A korabeli pestisjárvány hatását országos méretekben is tragikusnak látja és: „Ezmostani egyebaránt is megnyomorodott és fogyatkozott Magyar nemzetünknek nyomorult maradékocskáját pusztító, bokros szép cselédeket megoszlató, egész familiákat csaknem elfogyató, Atyákat, Anyákat, szerelmes magzatiktól megfosztó Pestis avagy döghalál" névvel illeti a járványt. MI A PESTIS OKA? Talán a legtöbbet akkor mondja, mikor kifejti, hogy mi nem az oka. „Akármit okozzanak az emberek akármiben helyheztessék annak okát, úgy mint üstökös csillagban, Földindulásban, az Napban, Holdban lévő fogyatkozásokban (mint az ámító s pénzcsaló Kalendáriumíro abban jövendölő pragmatisticalo Astrologusok...) emez előhozott dolgok avagy semmit sem, avagy igen kicsinyt hajtanak és hoznak" (1. préd.). Erényének mondtuk előbb, hogy nem kategorikusak kijelentései. Ez esetben ez most hátránya, mert a most idézett és minden babonás vélekedést kizáró, igazán előremutató megállapítását később elbizonytalanítja. „Tegyük fel, (ha úgy nincsen is), hogy némely Pestis az aernek megveszésétől az dögös helyektől, mirigyes avagy pestises emberek vizeletétől etc. származik" (81). Mégis, vegyük észre, hogy e feltételezésben már a legbabonásabb hiedelmek (pl. nap- és holdfogyatkozás) kimaradnak, és a tévedés bizonyos igazságokkal keveredik. Megkülönböztet a pestis okainál internum és externum principii-t, azaz belső és külső okokat. „Principaliter", azaz elvileg a „szerző-ok" mindig Isten. De mivel ő eszközök által „ragasztja" ránk a bajt, ezeket az