Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban
elméletének helyességét sokáig kétségbe vonták. Ezenkívül a vércsoport meghatározások biztossága eleinte nem volt elég nagy és kezdetben igen kellemetlen tévedések és ezek következményeképpen egymásnak ellentmondó szakvélemények fordultak elö. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy az öröklési elmélet helyességét sokáig vitatták. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a vércsoport-vizsgálatoknak a bírói bizonyítási eljárásban való használhatósága körül sokáig meglehetősen éles vita folyt a vércsoport-vizsgálatok képviselői és az ezzel a módszerrel szembehelyezkedő jogászok között, amit azután végül is az döntött el a vércsoport-vizsgálatok javára, hogy a Bernsteinféle elmélet általános elismerésre talált. Németországban Hellwig, a potsdami bíróság nagy tekintélyű elnöke volt az, aki már 1926-ban energikusan kiállt a vércsoport-vizsgálatoknak származási perekben való alkalmazása mellett [9, 10]. 1 Fontosnak és iránymutatónak kell tekintenünk a berlini Robert Koch Institut 1942. évi szakvéleményét a vércsoport-vizsgálatokkal kapcsolatban, amely a következő megállapításokat tartalmazta: „A természettudományi módszerekkel nyert eredményekből vont következtetések matematikai értelemben vett valószínűsége függ az empirikusan nyert megerősítő, illetve cáfoló tapasztalatok számától. Ennek következtében ]00°/ o-os valószínűség, vagyis matematikai értelemben vett abszolút bizonyosság ilyenfajta következtetéseknél csak akkor volna elérhető, ha a földön az összes anyákat és gyermekeket megvizsgálnánk. Ami azt jelenti, hogy exact matematikai értelemben teljes, abszolút bizonyosságot egyetlen természettudományi módszerekkel kivizsgálandó esetben sem lehet elérni. Ennek következtében valamely férfinak egy gyermekkel szembeni apasága tekintetében mindig csak bizonyos valószínűségről beszélhetünk. 1 Egyes országokban a vércsoport-vizsgálatok alkalmazása tekintetében a törvényes rendelkezések, ill. a jogi állásfoglalás tekintetében igen nagy különbséget találunk még ma is. Ez részben azzal áll összefüggésben, hogy a házasságon kívüli viszonyból származó gyermek jogviszonya az egyes államokban nagyon különbözik. így az olyan államokban, amelyekben az apaság kivizsgálása tilos, a vércsoport-vizsgálatok alkalmazása számára sem igen van lehetőség. (Aki nem keres apát, az nem igyekszik eszközt sem keresni, amelynek segítségével megtalálhatja!) A vércsoport-vizsgálatok alkalmazása attól is függ, hogy az egyes országok törvényei milyen és mennyi ellenvetést engednek meg a perbe vont félnek. Ugyanis minél több ellenvetési lehetősége van, annál kevésbé kell vérpróbák alkalmazásához folyamodnia, mivel könnyebben lehetséges az érvényesített igényt a sok közül egyik vagy másik ellenvetés bizonyításával elutasítani. Viszont az olyan államokban, amelyekben a perbe vont félnek a kifogásai korlátok közé vannak szorítva, a vércsoport-vizsgálatokat is sokkal inkább veszik igénybe, mint azokban, amelyekben még más ellenvetések (így különösen az anya erkölcsössége ellen) is rendelkezésre állnak. A svájci jog szerint pl. az apaság gyanúja már akkor is elesik, ha bizonyított tények „az apaság tekintetében alapos kétséget támasztanak." Márpedig a gyermek anyjának a fogamzás időpontjában folytatott kifogásolható életmódját sokkal könnyebb bizonyítani, mint egy bizonyos férfival folytatott titkos nemi viszonyt. Itt tehát az ellenvetések lehetőségének igen tág tere van. Egyes országokban alapelv az olyan feltevés, hogy a gyermek a perelt személlyel való együtthálásból származott. Azonban megengedi a „nyilvánvaló lehetetlenség" bizonyítását, és helyt ad annak az ellenvetésnek, hogy az anyának többekkel is nemi viszonya volt. Ezzel szemben más országokban csak a nemzés „lehetetlenségének" ellenvetését engedik meg és nem ismerik az „exceptio plurium concubentium"-ot. Itt tehát az ellenvetések köre a legszűkebbre van szabva és ezért játszottak pl. Ausztriában a vércsoport-vizsgálatok már igen korán jelentős szerepet.