Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoport-vizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban
Egy olyan esetben, amelyben 1000 eredmény megegyező, az 1001-ik esetleg a várakozás ellenére sem lesz azonos. Abban az esetben, ha 1000 eredmény a várakozásnak megfelelően azonos, a valószínűség 1000 :1, vagyis legalább 99,90%. A Robert Koch Institut nak az az álláspontja, hogy a ^nyilvánvalóan lehetetlen« bizonyítására 500 : 1 (= 99,80°/ o-os) valószínűséget kell megkövetelni.'''' Ez tehát azt jelenti, hogy ha kivételek, hibás meghatározások vagy tévedések lehetősége egy természettudományi bizonyító eljárásnál nem nagyobb, ill. gyakoribb, mint 500 : 1, akkor ennek eredménye az apaság gyakorlati lehetetlenségének bizonyítására elegendő. Németországban 1925-től, Ausztriában 1926-tól, Svédországban 1930-tól, Dániában Csehszlovákiában és Lengyelországban 1928-tól, Angliában 1937-től, a Szovjetunióban 1927-től, az USA-ban 1934-től kezdve rendszeresen alkalmazzák a bíróságok a vércsoport-vizsgálatokat származásmegállapítási ügyekben a bizonyító eljárásban [9, 10, 11]. Az első, származási ügyben végzett vércsoport-vizsgálat — tudomásunk szerint — Graz-ban (Ausztria) történt 1920-ban. 1928-ig csak az AB0 vércsoportok vizsgálatáról lehetett szó, de már 1932-ben peres ügyekben végzett MN vércsoport-vizsgálatokról is történik említés az irodalomban. Az újabban felfedezett vércsoportok vizsgálatának a vitás származás tisztázására való felhasználása már nem okozott nehézséget. így 1950 után az Rh rendszer faktorainak és típusainak, 1946 után a Kell-, 1947 után az S-, 1950 után a Duffy-, 1956 után a szérumfehérje csoportok (Gm-Inv, Gc, Hp stb.), majd a 60-as évek második felében az enzim-csoportok (VvSP, PGM, ADA, AK stb.), legújabban pedig a HL-A rendszer típusainak bevezetése történt meg — hogy csak a legfontosabbakat említsem [12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20]. A VÉRCSOPORT-VIZSGÁLATOK ALKALMAZÁSA A MAGYAR I G A Z S Á G Ü G Y I - O R V O S S Z A K É R T Ő I G YAKORLATBAN A vércsoport-vizsgálatok származásmegállapítási ügyekben való alkalmazására az első — sajnos hiábavaló — kísérletek már a 20-as években — tehát viszonylag elég korán — megtörténtek hazánkban. 1928-ban a Kúria egy ügyben (P. III. 4142) megtagadta a gyermek törvényességének kérdésében a vércsoportvizsgálat elrendelését azzal az indokolással, hogy az orvosi tudomány állása mellett a kitől való származás tenyéré nézve attól pozitív eredményt várni nem lehet. Jankovich László szegedi orvosprofesszor 1929-ben beadványt intézett az igazságügyminiszterhez, amelynek egyik célja az volt, hogy a szakemberek az Igazságügyi Orvosi Tanács révén állásfoglalásra kényszerüljenek a vércsoport-vizsgálatok alkalmazása tekintetében, másrészt azt akarta vele elérni, hogy a bíróságok figyelme e vizsgálatok lehetőségére és gyakorlati hasznára felhívassék T24]. Hazánkban néhány esetben már addig is igénybe vették a bíróságok a vércsoportvizsgálatot, de ez mégis igen nagy elmaradást jelentett a külföldhöz képest. Ezenkívül a Kúria fent említett elutasító állásfoglalása szinte lehetetlenné tette ezen a téren a fejlődést. Pedig jogász köreink is élénk érdeklődést tanúsítottak már abban az időben is
