Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Duka Tivadar (1825—1908)
Duka már 1864-ben hosszabb tanulmányt nyújtott be az Akadémiához, amely az azévi november 7—14-ig tartó ülés tárgyát képezte. Ezzel ismét felkeltette a nemzetközi érdeklődést Körösi Csorna személye iránt. Igaz, hogy majdnem huszonöt évvel később, de mégis elkészült a biográfia, amely nyomon követi a magányos tudós életútját egészen addig, amíg ötvennyolc évesen elindult utolsó útjára Lhasszába, és a nélkülözésektől és a szubtrópusi éghajlati viszonyoktól leromlott szervezet 1842 áprilisában Darjeelingben a láznak áldozatul esett. Befejezésül pedig beszámolt a Bengal Asiatic Society által emelt emlékműről és Körösi Csorna alapítványairól, amelyeket a Székelyföld számára tett. Az egyik a Kenderessy—Csorna-féle alapítvány, amelyet egy kiváló nagyenyedi diák külföldi tanulására ajánlott fel, illetve a körösi iskolának tett alapítvány. Ehhez járult még az 1836-ban adományozott 100 arany a kézdivásárhelyi katonaiskola részére. 50 Duka Tivadar nemcsak a biográfiával örvendeztette meg a hazai olvasó és kutató tábort, hanem eredményes közreműködésének köszönhető, hogy az Akadémia fokozatosan birtokába jutott a „Kőrösi-Csoma-ereklyéknek", könyveknek, leveleknek és egyéb emléktárgyaknak. Ő maga pedig alapítványt tett egy három évenként, Körösi Csorna születésének és halálának évfordulóján tartandó akadémiai emlékülésre, az orientalista tudományok tárgyköréből (1900-tól kezdve). Emlékszobor felállíttatásáról is gondoskodott, amelynek megvalósítására csak halála után (1910) került sor. Körösi Csorna márványszobra az Akadémia üléstermébe került, bronzmásolatát pedig a Bengal Asiatic Society-nak adományozták. SEMMELWEIS IGNÁC ELISMERTETÉSÉÉRT Duka Tivadar széles látókörű érdeklődésének fényes bizonyítéka, hogy az emigrációban és távol Európától is felfigyelt arra a korszakalkotó felfedezésre, melyet a kontinens orvosai csak évtizedekig tartó küzdelem után fogadlak el és tettek magukévá. Semmelweis az „Aetiologia"-t 1860-ban írta, mellyel — mint tudjuk — tudományos igazságát kívánta ellenfeleivel szemben bizonyítani. Duka talán már az 1858-ban megjelent cikksorozatot is ismerte, az Orvosi Hetilapban olvasta Markusovszky Lajos ismertetését a könyvről, és ezt megelőzően értesült az Orvosegyesületben tartott előadásról is. 51 Az első támadásról — August Breisky, a prágai szülészeti iskola tanárának tollából — Markusovszky 1860. július 7-én adott hírt a Hetilapban. Ugyanekkor megemlítette, hogy Duka 1860 februárban, a The Indian Lancet lapjain közölt cikketa felfedezésről. 52 A szerző ismertette Semmelweis nézeteit, majd — miután összehasonlította az angol gyakorlattal — elismerte a klórvizes kézmosás alkalmazásának teljes jogosságát. Ajánlotta továbbá, hogy kritikus helyzetben váltsanak ruhát, végül némi iróniával megjegyezte, hogy átmenetileg a praxissal is felhagyhatnak. 50 Duka Tivadar: i. m. 42. sz. jegyz. 155. í! Semmelweis Ignác: A jyermekágyi lázkóroktana. Orvosi Hetilap, 1858. 1,2, 5, 6, 21, 22,. 23. sz.; Uo. 1860, 10, 12, 14. sz. 5- The Indian Lancet, 1860, 3, 35—36.
