Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
FOLYÓIRATOKBÓL - Rivista di Storia della Medicina (Kapronczay Katalin)
küzdelem felért azzal a stressz hatással, amit a modern embernek jelentenek az urbanizációs tényezők. A cikk a következőkben ismerteti a stressz-koncepció fejlődését a tudományos kutatásokban, a stressz-állapot kialakulásának élettani magyarázatát adja, kifejti annak a fizikai-pszichikai folyamatnak a lényegét, amíg a stressz-állapotból betegség, kóros elváltozás jön létre. 1500 beteg vizsgálata alapján kimutatást készített a szerző, amely szerint a hat legjellemzőbb stresszbetegség: a szívinfarktus, az angina pectoris, a magasvérnyomás, a szorongásos neurózis, a gyomorfekély és az astma bronchiale. A leggyakoribb stressz-tényezők, melyek a betegség kiváltói voltak: egy közelálló személy halála, félelem egy hozzátartozó elvesztése miatt, családi gondok és szerelmi bánat, váratlan, előre nem látott esemény bekövetkezése, anyagi problémák és végezetül a munkahelyi kellemetlenségek. Külön fejezetben foglalkozik a munka- és munkakörülmények szerepével a stressz kialakulásában. Bőséges jegyzet- és irodalomjegyzék zárja a cikket. Giordani, Francesco: La mort alita per difterite dal 1859 al 1893 in Inghil terra e a Londra (361—366. p.). Az orvosi statisztika témakörébe tartozó feldolgozás. Az angliai és londoni diftéria-mortalitás kimutatása 1859—1893 között, Charles Creighton (1847—1927) angol orvos adatainak felhasználásával. Kapronczay Katalin RIVISTA DI STORIA DELLA MEDICIN A —1977 Anno 27., Fasc. 1. Cassar, Paolo: Rapporti medico-cultural i tra Malta e V Italia ne! passât o (3— 22. pp.). Málta és Olaszország között igen korán — a római birodalom idején — létezett kulturális kapcsolat, beleértve az orvostudományt is. Kétségtelen hasonlóságok észlelhetők az ásatási leletek összehasonlításánál is, sok olyan műszert találtak Máltán, melyek hasonmására a pompeji ásatások során bukkantak rá. A későbbiek során, mivel a két terület történelme is összefonódott, folytatódott Itália befolyása Málta orvostudományának alakulására. A cikk részletesen ismerteti mindazokat az intézkedéseket, irányzatokat, jelentős személyiségeket, amelyek és akik Málta orvostudományi haladását elősegítették. Dondi, Raffaele Flaminio: Vaiolo e i accinazione Jenneriana nel circondario di Cesena nelV anno 1871 (23—26. pp.). A Cesena körzetében, 1871-ben végrehajtott himlőoltás krónikája. Robusto Mori (1828—1899) szervezte a vakcináció lebonyolítását, az ő beszámolója a cikk gerince. Bonora, Fausto—Kern, George: II monastero di S. Eutizio e la tradizione chirurgica Preciana (27—52. pp.). A kolostori medicina kiváló képviselői közé tartoztak, az empirikus sebészet szakavatott művelői voltak a S. Eutizio kolostor lakói. Nevük fogalommá vált, csak úgy emlegették őket: a precianaiak. Tradicionális alapokon nyugvó sebészeti iskolájukból kitűnő mesterek kerültek ki, királyi udvarok betegei gyógyítására hívták meg őket. Működésük legsikeresebb időszaka a középkorban volt, de egészen a 18. század végéig igényt tartottak munkájukra. Nem orvosok, hanem borbélysebészek voltak, kőmetszőket és állatgyógyítással foglalkozókat is találhatunk közöttük. Az apróbb sebészeti teendők mellett sérveket és szürkehályo-