Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medicina nei Secoli, 1977 (Kapronczay Katalin)

Jg. 29., No. 4. Jünemann, Joachim: Rillen und Näpfchen auf sakralen Denkmalen (25-31. pp.). A kultikus kövek gyógyszerészettörténeti vonatkozásait tárja fel a szerző, összegezi az e tárgykörben megjelent tanulmányok adatait. Már régen feltűnt, hogy a szakrális emlékköveken — nem funkcionális vagy díszítő célzattal — rovásjegyek találhatók. Néprajzi gyűjtések során derült fény az eredetükre, hogy babonás hiedelmektől vezérelve kivéstek, lepattintottak egy-egy darabot azokról a kövekről — oltárkő, útmenti kereszt, templom oszlopa, támkövek stb. — amelyeknek csodatevő erőt tulajdonítottak. Ezt porrá törték és az italukba keverve, gyógyszerként bevették, sok esetben gyermekeknek is adták. Példákat hoz fel a szerző, pontosan megjelölve a lelőhelyet és a hozzá fűzött csodás történetet, valamint azt, hogy milyen betegség ellen javasolták „terápiaként". Németország területén is rengeteg ilyen „csodatevő" kő található a legrégibb időkig visszamenőleg, amelyek magukon viselik az árulkodó nyomokat — jellegzetes függőleges, szabálytalan hosszúságú vésetek, kráterszerű lyukak — bizonyítékául, hogy medicinaként vittek el belőle. A gyógyszerészeti irodalomból idéz a cikk néhány olyan receptet — Celsustól, Dioszkoridesztől — amelyben bazaltkő, murvakő, vulkanikus kőzet szerepel az alapanyagok között porrá tört alakban. Kapronczay Katalin MEDICINA N EI SECOLI—1977. Vol, 14. No. 2. Lützenkirchen, Guglielmo—Zanatta, Alfredo: L'epilessia nelle tradizionipopolari di alcune aree delV

Italia centro-meridionale (325—333. p.). A szerzők Itália középső területén végeztek néprajzi-népi gyógyászati gyűjtést, az epilepsziára vonatkozó adatokat keresve. Az anyag jellemzője — mint minden ilyen jellegű adaléké —, hogy keverednek benne a babonás-misztikus elemek a jó meglátású, pontos megfigyeléssel. „Jó" és „rossz" előjeleket hordozó születési dátumokat különböztetnek meg, szoros összefüggésben a hold állásával. Bizonyos időpontokban születetteket fogékonynak tartják a betegségre. Egyes vidékek lakossága a szülők fizikai-pszichikai állapotát is döntőnek tartja, így pl. az a vélemény, hogy az alkoholisták gyermekei hajlamosak az epilepsziára. Az első roham jelentkezéséről az a legáltalánosabb nézet, hogy gyermekkori vagy lábadozó állapotban átélt nagy félelem, ijedtség váltja ki. A betegség kóroktanát illetően általában a misztikus elemek dominálnak. A terápiában egyaránt használják a gyógynövényeket és a különféle varázsló, kuruzsló eljárást is. A legtöbb helyen Szt. Donátot tartották a betegek védőszentjének, sőt sok helyen Szt. Donát-betegségnek hívják az epilepsziát. Az ex-voto tárgyakon és az amuletteken is Szt. Donát ábrázolásokat találhatunk, ezenkívül igen gyakori a hold-motívum előfordulása is. Timio, Mario: Uuomo di fronte aliostress (335—360. p.). A stressz fogalma viszonylag nem olyan régen foglalkoztatja a kutatókat. Úgy ismeretes, mint civilizációs ártalom, a nagyvárosok lakosságának betegsége. Jelen cikk szerzője viszont azt bizonyítja, hogy a stressz egyidős az emberiséggel, azaz „a stressz története az emberiség története". Állításának magyarázatát is adja azzal, hogy pl. az ősember számára a természettel vívott