Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1977 (Kapronczay Katalin)

"valószínűség szerint saját patikája volt. Az eset különleges érdekességét növeli, hogy a későbbi szigorú gyógyszertárellenőr, egészségügyi szervező van Swietent 1722-ben egy gyógyszertárellenőrzés alkalmával pénzbirságra ítélték, mert hiányokat és romlott gyógyszer tárolását észlelték. Bécsi tartózkodása idején lakásán privát gyógyszerészeti előadásokat tartott, melyeken 1730—31-ben a későbbi cári udvari orvos, Ribeiro Sanches is jelen volt. Ő nyilatkozta van Swietenről, hogy az évszázad legjelentősebb gyógyszerészeti tevékenységét fejtette ki, és bebizonyította, hogy az orvosnak alaposan képzett gyógyszerésznek is kell lennie. Ezen irányzat elterjesztésére központi hivatalos orgánumot is létre kellett hozni. Ezt próbálta van Swieten és Anton de Haen a városi kórházban, valamint tanítványuk, Anton Störck a Parzmarisches Hospitalban megvalósítani. Egy idő múltán összesen hat olyan kórház működött, ahol klinikai gyógyszerkutatás folyt. Van Swieten időről időre felkereste ezeket a kórházakat, megbeszéléseket tartott a munkájukról, azon dolgozott, hogy a gyógyszerkutatást a különböző intézetek munkájának koordinálásával tegye szélesebb körűvé. A kutatások sikeresebb kimenetele érdekében európai szintre kiterjesztett információs hálózat létrehozásának terve foglalkoztatta, amely a gyógyszerkutatók tudományos tapasztalatcseréjét jelentette. A szakma valamennyi jelentős kutatójával kapcsolatban állt, többek között az előzőekben említett Ribeiro Sanches-zel is. Eközben maga is gyógyszerkutatásokat végzett, ennek eredménye a Liquor mercurii elnevezésű, belső használatú, higany alapanyagú antiluetikum lett. Ez sokkal eredményesebbnek mutatkozott, mint az addigi gyakorlatban ismertté vált higany-bedörzsölések. A gyógyszer első leírása 1758-ban jelent meg, mint olcsón és könnyen előállítható, jól adagolható szer. De Haen a gyógynövények hatóanyagait illetően végzett kutatásokat, a medveszőlő (uva ursi) alkalmazhatóságát vizsgálta vesebetegségeknél, elsősorban a köves eredetű panaszoknál. Van Swieten és Anton Störck a mérgezéseket előidéző növényeket kutatta (bürök, maszlag, sisakvirág, beléndek stb.). Störck a bürökkel kapcsolatos tapasztalatait elsősorban a rákterápiában akarta felhasználni, végül azonban kudarcba fulladt ez a törekvés. De Haen tevékenysége hátterében is felfedezhető szociális indíttatás, egy helyen ezt írta: „A gyógyszerek költségessége, illetve nagy mennyisége gyakran több gondot okoz a betegnek, mint maga a betegség." Störck szintén filantróp elvektől vezérelve vallotta kutatásai egyetlen céljának, hogy a szenvedőkön tudjon segíteni. Van Swieten halála után az általa megkezdett irányzatot ápolta és folytatta Störck. Ezt a szemléletet tükrözi az 1795-ös Pharmacopoea Austriaca és a szintén 1795-ben kiadott Österreichische Militärpharmacopoea is. Ez utóbbi az orvostudomány feladatát az egészség megőrzésében látta, a megelőzést helyezte előtérbe. Haage, B. D.: Caspar Härtung vom Hoff — Anmerkungen zum Stand der Forschung (21. p.). Caspar Härtung vom Hoff, 16. századi német alkimista, életének és munkásságának ismeretéhez nyújt további adalékokat e cikk. Egy újabban előkerült munkájával ismertet meg, a ,,Kunstbüchlein"-nel, valamint a könyv azonosításának folyamatával, felsorolva mindazokat, akik e témában kutatásokat végeztek.