Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

FOLYÓIRATOKBÓL - Beiträge zur Geschichte der Pharmazie, 1977 (Kapronczay Katalin)

FOLYÓIRATOKBÓL BEITRÄGE ZUR GESCHICHTE DER PHARMAZIE— 1977 Jg. 29., No. I. Stuport, Dragan: Zwei unbekannte jugoslawischen Pharmakopoen des 19. Jahrhunderts. (4—5. pp.) Kél — eddig ismeretlen — jugoszláv gyógyszerkönyvet ismertet a szerző: az 1878-as és 1888-as szerb katonai gyógyszerkönyvel. Az 1878-as 12 fejezetből áll. Az általános részeken kívül speciális szempontokra is kiterjed a feldolgozás: így a csak hadigyógyászatban használt szereket, valamint az állatgyógyászati gyakorlatban előforduló medicinákat is fellelhetjük az összeállításban. A tíz évvel később kiadott katonai gyógyszerkönyv bizonyos vonatkozásaiban már különbözik. Egyrészt jó néhány összeállítást már hiába keresünk, kivonták a forgalomból, másrészt 80 új gyógyszer kapott helyet. Újdonság, hogy a különféle kötszereket is felvették a gyógyszerkönyvbe. Jg. 29., No. 3. Lesky, Erna: Klinische Arzneimittelforschung im 18. Jahrhundert. (17—20. pp.) Az innsbrucki Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Kongresszuson 1977-ben hangzott cl ez az előadás. A szerző előadásában arra szeretne feleletet adni, hogy ki és milyen indítékok, rendeletek alapján kezdeményezte a 18. századi osztrák gyógyszerészet gyökeres átalakítását. Elsősorban van Swictenről beszél, aki kora orvostudományának legjelentősebb reformegyénisége volt. Attól, hogy az emberi testet, a gyógynövényeket, a kémiai anyagokat állította a kutatások középpontjába, nemcsak azt várta, hog> a medicina vera igazi tartalma kerül a kutatások előterébe, hanem ezzel egyúttal az egyszerű, racionális vizsgálatokhoz akarta visszavezetni az orvosokat és gyógyszerészeket. Határozottan állást foglalt Andromachos, Galenus és általában az arabok szellemi örökségén művelődő gyógyszerészekkel szemben, ellensége volt mindazoknak a misztikus szereknek (állati eredetű anyag, arany, ezüst, bezoár stb. ..), melyek még ebben az időben is igen népszerűek voltak. Ezl nemcsak a babonás szemlélet kiirtására való törekvés mondatta vele. Tudta, hogy mindezek a különleges szerek anyagilag elérhetetlenek a szegény nép számára. Ez a gyógyszerészeti érdeklődés G. A. Lindeboom holland orvostörténész kutatási eredményei alapján megmagyarázható. A leydeni levéltár adatai szerint ugyanis orvosi tanulmányai megkezdése előtt van Swieten néhány évig gyógyszerészetet tanult, 1720-ban Leydenben a Collegium Pharmaceuticum tagja volt, és minden