Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Mourant, A. E.—Kopec, A. C.—Domianewska-Sobczak, K.: The genetics of the Jews (Czeizel Endre)

tóliából, az Ararat hegy közeléből származott, és ők Askenáz közvetlen utódainak vallották magukat.) Az askenázik jellegzetesnek mondott tulajdonságai tehát a már ott élő keleti, kazár eredetű kisebbség és a bevándorló nyugati többség egyesüléséből csírázhattak ki, megteremtve a XIV. és XVIII. század közötti zsidóság legnagyobb vallási és kulturális központját. Feltehetően az ún. krimcsákok (a Szovjetunióban a Krím-félszigeten élő ortodox zsidók) lehetnek a kazárok másik maradványa. A karaiták és a krimcsákok genetikai markerei ui. feltűnő hasonlóságot mutatnak. A genetikai vizsgálatok további eredményei többé-kevésbé összhangban állnak az ismert történelmi feltételezésekkel, igazolva mind a palesztin eredetű zsidóság relatív homogenitását, mind az egyes csoportok földrajzi és társadalmi elkülönüléséből adódó eltéréseket. A genetikai markerek tanulmányozása bizonyos új felismerésekhez is elvezetett, így minden Palesztinából származó zsidó közösség génállományának 5—10%-a bizonyosan afrikai néger eredetű. Idáig ez nem kapott kellő figyelmet. Nyilvánvalóan a rabszolganők és ágyasok szerepe-jelentősége állhat e jelenség hátterében. Ezen túl valószínűsíthető, hogy a kurd, perzsa és más keleti zsidók tekinthetők az „elveszett"' törzsek leszármazottainak. Néhány zsidó közösség esetében viszont kizárható az ősi palesztin népből való származás, náluk tehát felvett vallásról lehet szó. Ilyenek az említett karaiták és krimcsákok, valamint a jemeniek többsége. E genetikai vizsgálatok legfőbb tanulsága azonban a zsidóság és a „bennszülött" lakosság jelentős keveredése. Az ősi jellegek mellett a tartós együttélés következtében létrejövő hasonulás és összeolvadás a legjellemzőbb. Epilógusként még egy fontos kérdésre szeretnék válaszolni. E recenzióval a genetikus számára veszélyes területre merészkedtem, ezért megkértem Hanák Pétert és Makkai Lászlót, ellenőrizzék szövegem történelmi adatait. Ezúton is köszönöm megtisztelő segítségüket. Makkai László tette fel a kérdést: „Nem lehetne-e a Mourant-csoportéhoz hasonló populációs genetikai vizsgálatot nálunk is végezni? Minta lehetne a bonyhádi székely telepítés, a palóc-kunok, a szabolcsi magyarok egy-egy csoportja." Valóban nagy szükség lenne ilyen vizsgálatokra, hiszen Nemeskéri munkacsoportjának izolátum-vizsgálatain kívül ilyenek hazánkban még alig történtek. S például a íinn-ugor eredetű népek populációs genetikai sajátosságai, a magyarok kivételével, jól ismertek és igen tanulságosak. Czeizel Endre Szerkesztői megjegyzés Czeizel Endre kiváló genetikai kutatásaival, munkásságával nemcsak az orvostörténelemnek nyújt S3gítséget, hanem előítéleteket és félreértéseket tisztázó írásaival a történettudománynak és az etnográfiának, illetve a történeti antropológiának is új kutatási lehetőségeket nyújtva, közvélemény-formáló szerepet is tölt be (Kritika 1979, 6, 19—26.). Éppen ezért igen értékesnek tartanánk a javasolt populációs genetikai vizsgálatokat a magyar őstörténelem, illetve egyes etnikai csoportjai eredetének vizsgálati tárgykörében. A jelen recenzió alapján is láthatjuk azt a bizonytalanságot, ami e téren uralkodik. A feltevések és találgatások sorozatát, alapos tévedésekkel, túlzásokkal tetézve. így például eltúlzott összefüggést nem tarthatunk indokoltnak a magyar kalandozások és a kabarok harcias természete között, még kevésbé István király és Gyula között, ki egyáltalán nem volt a kabarok valószínűsíthető vezére. Egyáltalán nem tűnik valószínűnek a kabarok zsidó vallása, sokkal inkább elképzelhető éppen a nem zsidó hitre tért kazárok közül történő kiválásuk.