Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Mourant, A. E.—Kopec, A. C.—Domianewska-Sobczak, K.: The genetics of the Jews (Czeizel Endre)

A székelység eredete a magyar östörténelem egyik legrégebbi kutatási területe. A kabar eredetük mellett érvelőknek a legkevésbé sem erősíthető meg a feltevése. Ha van valami mellett történelmi, régészeti, nyelvészeti és antropológiai érv, akkor a honfoglaló magyarokat a Kárpát-medencében megelőző avarokkal való kapcsolatuk a legvalószínűbb, akár elfogadjuk a ,,kettős honfoglalás" hipotézisét (LászlóJGyula) vagy sem. (A szombatosokká Iva ló kapcsolat ilyen formában történő felvetése anakronisztikus.) Hasonlóan bizonyítatlan a ,,poloveci kunok" megjelölés alapján a palócok és kunok azonosítása. A palócokkal inkább éppen a kabarok (kazárok) összekapcsolása tartozik az indokoltabb feltevések közé, és külön kérdésként jelentkezik a besenyők, úzok, kunok betelepítése. Igen hasznos lenne a lehetséges kutatási eszközökhöz a populációs genetikai vizsgálatok beiktatása, éppen a szétszórtan letelepített, közös eredetű etnikai elemeknél, amelyek jól kiegészíthetnék például a nyelvészeti (Benkő Loránd) és embertani (László Gyula) megfigyeléseket a keleti, nyugati stb. székelységnek (E téren is hasznosítható vizsgálati anyag lehetne a Bukovinából előbb Bácskába, majd 1945 után Tolna-Baranyába letelepített székelység vizsgálata.)