Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lesky, E. (ed): Sozialmedizin (Rákóczi Katalin)

Sebészetét, Ibn Ál Baytar Gyógyszertanát, Hunain Ibn Ishaq Szemészetét, Abulcasis, Al Dhakira, Dawud al Antaki, Ibn Ali Usibia és mások műveit és életét a róluk szóló irodalommal együtt hiánytalanul felsorolni ? Hogyan lehet a teljes arab materia medica latin—arab és arab—latin dictionariumát, az egész arab történelmet térképekkel és ábrákkal, a város- és kórházépítést tervrajzokkal, az orvostörténelem kronologikus felsorolását Hippokratésziöl, Avicenna Kánonjához („Qanun") írt indexet, Rhazesanekdotákat és Yuhanna Ibn Masawayh (Mesue) sírversét az arabul nem tudók számára hű fordításban és élvezetes formában közreadni? Erre ad frappáns választ ez a nagyszerű mű, amelynek kitűnő szerzője, a kairói egészségügy egyik vezető személyisége, több kiváló — főként egyiptológiai és járványtörténeti témájú orvostörténeti mű írója — az iszlám orvostudományának teljes áttekintését nyújtja szisztematikus lexikográfiái feldolgozás formájában. Számos, a szakirodalomban új ismeretanyag feltárása mellett számos régi tévedés eloszlatására is alkalmas ez a könyv, amelyből megtudjuk, hogy Ahmed Ibn Ali Ibn K hat ima mór orvos a pestist már 1369-ben ragályosnak minősítette; bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy az arabok — az általános hiedelemmel ellentétben — a sebészetet magas szinten művelték; hírül adja, hogy trallesi Alexandrosz után Abu Mirwan Abd al Malik Ibn Zuhr (= Avenzoár) volt az első parazitológus. Felsorolhatatlanul bőséges ismerettár ez a könyv mindazok számára, akik a Harvey fellépéséig terjedő időszak orvostörténelmét kívánják jobban megismerni. Mégis hiba lenne, ha nem említenénk a könyv egynémely apróbb hiányosságát, pl. a sajtóhibákat (Plinius neve az angolosan korrekt Pliny helyett ,,Pling"-ként szerepel; tinnitus helyett ,,tanitus"-t olvashatunk); kár, hogy a címszók kiemelése nem egyöntetű, sokszor beleolvadnak környezetükbe s ezért nehezen feltalálhatók (pl. Pulzus az 542. oldalon) az arab szöveg mellett nem találjuk ott mindig az angolt stb. Mindezek az apró hibák mégis eltörpülnek a könyv számtalan értéke mellett. Az utóbbi időben örvendetesen fejlődő — a számunkra hozzáférhető — arabisztikai irodalomban aligha találunk még egy ilyen részletes, alapos, igényes és teljes, a preiszlám arab orvostörténelmet is felölelő művet, ezért a számos vonatkozó irodalmi adat felsorolását is megadó Iszlám Enciklopédia forgatását az orvostörténelem kutatói számára nélkülözhetetlen forrásmunkaként ajánljuk. Karasszon Dénes Lesky, Erna (Hsg.): Sozialmedizin. Entwicklung und Selbstverständnis. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1977. 501 S. A korunk tudományfejlődésére jellemző differenciálódás és integrálódás új tudományág születését eredményezte. A társadalomorvostan az orvostudomány legújabb ága, amely a betegség — vagy egészség — és a társadalom specifikus kölcsönhatását vizsgálja. Figyelembe veszi a szociológia, pszichológia, fiziológia és egyéb diszciplínák eredményeit, és sajátos módszereivel továbbfejleszti azokat. Feladata, hogy tudományos módszerekkel vizsgálja az egészségügy struktúrájának, szervezeteinek az egész társadalomra érvényes hatásfokát, meghatározza és kidolgozza a jövőre vonatkozóterveket.