Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Norbu, D. (ed): An introduction to Tibetan medicine (Grynaeus Tamás)

Erna Lesky tanulmánykötete kettős célkitűzést tükröz. A könyv első felében olyan* feldolgozások kaptak helyet, amelyek a társadalomegészségtan gyökereit és fejlődését mutatják be a 20. század fordulójáig; a tanulmányok második csoportja meghatározza a társadalomorvostan szakterületeit, pontosítja a határokat és érintkezési felületeket más tudományágakkal — elsősorban a társadalomegészségtannal, melynek keretéből kilépett —, és számot ad mintegy másfél évtizedes önálló fejlődéséről. A társadalom- és munkaegészségügyi kérdések felvetésében Paracelsus és Agricola már tudatos úttörőnek tekinthető. A 17—18. századi angol és francia merkantilista eszmék és törekvések jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a közegészségügyi kérdések hangsúlyozott szerepet kapjanak. Több tanulmány értékeli a 19. századi fejlődést. Johann Peter Frank és Rudolf Virchow egyéni kimagasló munkássága révén a medicina általános, az egész társadalmat érintő gondjai és tendenciái kaptak hangot. E kérdések törvényes megoldása Bismarck érdemének tudható be, aki Németországban bevezette a társadalombiztosítást. A 20. század első fele a társadalomegészségtan kialakulásának időszaka, a társadalomorvostan századunk 40—50-es éveiben még csak „idea", de már kirajzolódnak azok a feladatkörök, amelyek önálló életre jogosítják. A tanulmánykötet második része hasznos útbaigazítást ad a mai kutatóknak. A társadalomegészségtan és társadalomorvostan neves szakemberei egymás után ismertetik nézeteiket, a még csak kialakulóban levő új fogalmak pontos definíciójára törekszenek és egy-egy szakterület elhatárolására vállalkoznak. A közegészségtan, társadalomorvostan, társa dalomegészségtan, társadalompatológia valamint ezek terminológiájának eléggé szövevényes problematikájáról tájékozódhatunk. A megállapítások — a szerkesztő véleménye szerint — elsősorban német nyelvterületre vonatkoznak, de képet alkothatunk az angol és amerikai törekvésekről is. A felvetett kérdésekben a szakemberek véleménye még nem egységes. Erna Lesky a társadalomorvostan kutatóinak és tervezőinek hasznos könyvet nyújt. A múlt század kimagasló egyéni teljesítményei és a korunkra jellemző társadalmi törekvések együttesen megalapozták századunk egyik legújabb tudományágát, amely helyet kér a tudományok kerekasztalánál. A tanulmánykötet bibliográfiával, név- és helymutatóval egészül ki. Rákóczi Katalin Norbu, Dawa (Ed.): An introduction to Tibetan medicine. New Delhi, Tibetan Tevievv Publication, 1976. 95 p. 2 ill. A magunk (vélt) igazába belerögződött szakembereknek hasznos — ha kezdetben szokatlan is — a kitekintés, megismerkedés más tudományos rendszerekkel. Érdekes vállalkozásnak tűnik egy gyűjteményes kötet, melynek egyes fejezeteit a Tibet kínai megszállása (1959) után Indiában létrejött egyik kolónián, Dharamsalában alapított Tibetan Medical Centre (a hasonló lhasszai intézmény utóda) orvosai, a 14. Dalai Láma udvari orvosa, nyugati országok tibetológusai, Tibetben képzett orvosok, valláskutatók és újságírók írtak. Címe (Bevezetés a tibeti orvostudományba) és fő