Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Ackerknecht, E. H.: Medicine and Ethnology (Grynaeus Tamás)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL Ackerkneehí. E. H.: Medicine and Ethnology. Selected Essays. Bern, Hans Huber Verlag, 1971. 195 p. Munkásságának egyik jó ismerője a szerzőt azon kevés orvostörténész egyikének tartja, akinek alapos etnológiai fölkészültsége van. (L. Lévy-Brühl, R. Benedict voltak mesterei, Sigerist a főnöke, hosszú ideig dolgozott a szellemi központnak számító American Museum of Natural History-ban.) Biztosan bánik hatalmas, jól rendszerezett anyagával, nem esik a karosszékben csücsülő antropológusok („armchair anthropologists") hibáiba, számos „íield worker" anyagát kritikusan, induktív módszerrel és nem kiagyalt tételek igazolására dolgozza föl. E kötetben legfontosabb, különböző terjedelmű tanulmányait gyűjtötte egybe, kiegészítve egy-egy újabb szemponttal, adattal. A szerző elveti az „evolúció rögeszméjét", e helyett elemző-leíró-megértő-összehasonlító módon vizsgálja a jelenségek —jelen esetben a primitív orvoslás — szerepét egy adott közösségben. (Funkcionalista szemléletével R. Benedict és Malinowski tanítványának vallja magát.) Nem fogadja el tehát, hogy a primitív orvoslás a mai modern orvostudomány, a gyógyító emberek pedig a mai nyugati típusú orvosok előfutárai, kezdeti fejlődési fokozatai. Véleménye szerint mágikus szemléletből csak áltudományos eredmények születhetnek. A primitív orvoslás mágikus orvoslás. (Primitívnek az írásbeliség nélküli kultúrákat nevezi, s élesen elválasztja tőle a „folk med icine"-t, mely nagy százalékban őrzött meg primitív elemeket.) Nincs „a" primitív orvoslás, hanem különböző, egymástól eltérő primitív orvoslások vannak: építő elemeik nagyjából azonos jellegűek, de a különböző kultúrákban ezek más és más arányban, hangsúllyal fordulnak elő. A primitív felfogás szerint az aszociális viselkedés legfőbb büntetése a betegség. Nem azt kérdik tehát: Mi a betegség oka? Hanem: A beteg hol—mivel sértette meg csoportja törvényeit? E felfogás révén tartja kezében a primitív orvosló (aki sokszor azonos, vagy nagyon szoros kapcsolatban van a csoport vezetőjével) a társadalom ellenőrzését, tartja fenn — kényszer nélkül! — a közrendet: a diagnózis a szociális igazságszolgáltatás egyik módja, a szociális kohézió egyik fontos biztosítéka. Hogy egy adott csoportban mi minősül betegségnek és mi nem: azt a közösség felfogása (ami lehet helyenként más és más) szabja meg. Ezt a pszichopatológiai jelenségek példáján szemlélteti. Mivel az elmebetegségek, neurózisok tünetei koronként és
