Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hamperl, H: Robert Rössle in seinem letzten Lebensjahrzehnt (Lambrecht Miklós)

kultúránként változnak, az abnormalitás egyetlen megbízható ismérve: saját közössége normálisnak vagy patológiásnak tekinti-e? („autonormal", ill. „autopathological"; szemben a más kultúrabéli minősítésével: „heteronormal", ill. „heteropathological"). E fogalmak bevezetésével és következetes használatával tudott rendet teremteni a gyógyító emberek elmebetegségének és a primitív népeknél előforduló pszichopatológiai jelenségeknek ismételten fölvetődő problémájában. A primitív orvoslás vitathatatlan gyógyeredményeit a betegségek spontán gyógyhajlamán, az objektíve hatásos gyógymódokon túl pszichoterápiás hatásokkal (suggestio, szorongás-oldás, confessio, materializálás stb.), a primitív orvoslás nagy szociális szerepével, valamint unitárius-totalitárius jellegével magyarázza (nem különül el testi és lelki betegség, diagnózis és terápia ; egyaránt érvényesül a gyógyító és a közösség szerepe); végül fölhívja a figyelmet arra, hogy a primitív orvoslás a modern orvostudománynál lényegesen jobban kielégíti a beteg „metafizikai igényét". Ismereteken kívül szemléletet, fegyelmezettséget, szerénységet tanulhatunk a szerzőtől: művének az etnológia magyarra fordított klasszikusai (Frazer, Morgan, Boas, Malinowski, Mead) között lenne a helye. Grynaeus Tamás Hamperl, Herwig: Robert Rössle in seinem, letzten Lebensjahrzehnt (1946—1956)dargestellt an Hand von Auszügen aus seinen Briefen an H. und R. Hamperl. Herausgegeben, mit einem Nachwort versehen, illustriert und kommentiert von Wilhelm Doerr. Berlin-—Heidelberg—New York, Springer Verlag, 1976. X, 78 S. 8 III. Rössle egykori berlini patológus professzornak a Hamperl házaspárhoz írt leveleiből 111 levélrészletet készült kiadni Herwig Hamperl, bonni ny. patológus professzor, de 1976 tavaszán meghalt és a kiadás gondozását ekkor vette át Doerr, heidelbergi patológus professzor. A kis könyv utószavaként megírta Rössle életrajzát, tudományos munkásságának ismertetését és 92 fontosabb tanulmányának bibliográfiáját. Az életrajz adatai szerint Rössle 1876. aug. 19-én született Augsburgban. Anyja elszászi származású volt és a fiú ennek köszönhette jelentős francia műveltségét. 1900ban Münchenben abszolvált, majd egy éves külföldi utazgatás után ugyanott O. Bollinger mellett habilitált. Élénk értelmét Doerr szerint a realitások és a problémák lényege iránti érzék jellemezte. 30 éves korára kialakult további kutató tevékenységét meghatározó tematikája. Egyik fő témája a gyulladásos folyamatok és később az ezekkel összefüggő allergiás jelenségek problémaköre volt; a másik a sejt-anyagcserére vonatkozott, beleértve a sejt érését, differenciálódását, továbbá a növekedés és fejlődés, valamint az öregség és halál jelenségeit — a sejt szintjén. Utóbbiakkal kapcsolatban a malignisatiós alapfolyamat megismerését is remélte. Rösslét 1911-ben Jenába hívták meg tanszékvezető professzornak; ottani életét ő maga is legaktívabb szakmai periódusának tartotta. 1929-ben meghívták Berlinbe, „Németország első helyére, a Rudolf Virchow-tanszékre". A jól felszerelt és anyagilag jól dotált intézetben kifejtett munkássága alapján világszerte ismert lett. „Jó és rossz napokban" egyaránt dolgozva, még a II. világháború kitörése, majd később a nél-