Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)
TANULMÁNYOK - Vida Mária: Duka Tivadar (1825—1908)
Gräfenbergben kezeltette magát. Az osztrák rendőrség elől átmenetileg Drezda mellett Uckermann báróné birtokán talált búvóhelyet 7 , és innen Lipcsén át 1850 elején érkezett Párizsba. AZ EMIGRÁCIÓ ÉS AZ ORVOSI HIVATÁS A menekülők egyik országútja Törökország felé, a másik Bécsen, Hamburgon át Anglia és Amerika partjaira vezetett, s csak kisebb csoport igyekezett Párizsba, Brüsszelbe vagy Svájcba. Duka már itt elhatározta, hogy orvosi tanulmányokat kíván folytatni 8 , azonban Párizs „rendőri demokráciája" nem nyújtott biztonságot és megfelelő perspektívákat a menekülők számára. Az 1850-es évek elején Anglia az egyetlen állam Európában, ahol a külföldiek nem voltak kitéve a rendőrség zaklatásainak, s a polgári szabadságjogok nemcsak papíron, hanem a valóságban is érvényesültek. Már az 1830 körüli években megindult a menekülök áradata: lengyelek, németek, franciák, olaszok és oroszok után 1850 elején a kis magyar kolónia is terebélyesedni kezdett. Politikusok, újságírók, katonatisztek és szökött katonák is érkeztek ide. Nem volt könnyű feladat intézményesíteni az angol nyelv elsajátítását és a mesterség megtanulását. Sokan pályát változtattak, Pulszky Ferenc pl. regényíráshoz fogott, Schlesinger Miksa menekült orvos angol kőnyomatost szerkesztett, Róth Mátyás törzsorvos svédtornával foglalkozott, míg Xantus János ügyvéd sikertelen elhelyezkedési kísérletek után Amerikába távozott. 9 Duka Türr István társaságában még 1850 első felében Londonba távozott Párizsból. Az év közepén már mindenképpen itt lehetett, Pulszkynak egy Kossuthhoz intézett levele is ezt tanúsítja. Arról értesítette a volt kormányzót, hogy a tisztek egymás közt jól megvannak, csak Dukától, Görgey szárnysegédjétől különítették el magukat. 10 Duka Tivadar két évvel később Kossuth mellett a londoni emigránsok hűségnyilatkozatát az elsők között írta alá, mégis a Görgeyvel szemben elfogult „Kossuth-tábor", maga Kossuth is bizalmatlan volt irányába. 11 Noha Kossuth egyik bizalmasa, Kiss Miklós 48-as honvédezredes, aki már korábban mint a budai nemzetőrség egykori parancsnoka jól ismerte Dukát, figyelmébe ajánlotta és külön kiemelte, hogy Duka soha semmiféle anyagi támogatást nem kért a magyar emigránsok alapjából. 12 7 Stein Aurél: i. m. 7. — Uckermann báróné, br. Lo Presti Árpád szászországi katonatiszt özvegye. Duka életének erre a szakaszára vonatkozó kevés iratot özvegye 1909-ben átengedte tanulmányozásra Stein Aurélnak. 8 Duka Tivadar: Első benyomások Kelet-Indiában. A hindu társadalom alaptörvényei. A Zemplén megyei Orvos-Gvógvszerész Egyesület 1888. január 29-én tartott előadása. Sátoraljaújhely, 1888. 3. 9 Jánossy Dénes : A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851—1852. Bp. 1940. l.k. 79. 10 Pulszky Ferenc—Kossuth Lajos. London, 1850. július 30. Bp. Országos Levéltár. Kossuthhagyaték. 11 A londoni emigránsok hűségnyilatkozata Batthyány és Szemere Kossuth-ellenes nyílt levelei után. London, 1852. február 19. Bp. Országos Levéltár. Kossuth-hagyaték. vö. Jánossy Dénes: i. m. 2. k. 564. 1., 339. lev. 12 Kiss Miklós — Kossuth Lajos. London, 1852. március 5. Bp. Országos Levéltár. KossuthHagyaték. vö. Jánossy Dénes: i. m. 2. k. 617. 1., 361. lev.
