Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FOLYÓIRATOKBÓL - Rivista di Storia della Medicina, 1976 (Kapronczay Katalin)

tekintve. Mindenekelőtt a fogalom jelentését tisztázza és leszögezi, hogy csak a táplálkozási szokásokkal, valamint a megkülönböztetett étrend terápiás szerepével kíván foglalkozni. Ezt azért tartja fontosnak, mivel a dietetika hosszú ideig tágabb értelmű volt, magába foglalta mindazokat a szabályokat — a táplálkozáson kívül — melyek az egészséges életmódot biztosították. Az emberiség legrégebbi, mindenki által ismert írásos emlékeiben (Biblia, Korán, Rig-Veda) már számtalan utalás van a táplálkozásra vonatkozóan. Kitűnik, hogy empirikus alapon ugyan, de már akkor is foglalkoztak a táplálékok szerepével, értékével. Ez az empíria jellemző az ókori egyiptomi szokásokra is. A görögök fejlett testkultúrájával, sportszeretetével függ össze a vegetarianizmus kialakulása, amelynek alapjait a sportolók szigorú étrendjében kereshetjük. Alaposabban foglalkoztak a táplálkozási kérdésekkel a nagy ókori mesterek, profilaktikus, ill. terápiás jellegű diétáik azonban még mindig alig álltak valamivel az empirikus, szint felett. Még a középkorban is tartotta magát Hippokratész humorális szemlélete, amelynek tulajdonképpen csak annyi kapcsolata volt a táplálkozással, hogy megkülönböztetett jó és rossz táplálékokat, emelyek jó, illetve rossz nedveket termelnek a szervezetben. Jelentős változás a dietetika történetében csak a XVII. században következett be: ekkor jelent meg James Hart: „La dietetica delle mallattie (1663), Tobias Venner: ,,Via recta ad vitám longam" (1620) c. könyve, valamint említésre méltó még Thomas MoíTlet: ,,11 miglioramento della salute ossia le regole per scoprire la natura, il metodo e il modo di preparare ogni specie di alimenti usati in questo paese" c. munkája. Könyvét még az 1500-as években írta Mofflet de csak 1665-ben jelent meg. Ebben már ellenvetéseket találunk a konvencionális táplálkozással szemben. Kimondja, hogy bizonyos betegségek után szigorúan előírt diétát kell tartani. A táplálkozástudomány igazi fejlődése a iatrokémiai irányzattal indult meg. Több olyan törvényszerűséget ismertek fel, melyet kísérletileg is kimutattak: a szervezet működéséhe2 energiát adó táplálékra van szükség, biokémiailag elemezték a táplálékokat, a különféle alkotórészek felszívódásának folyamatát, stb. A táplálkozástudomány legteljesebb kibontakozásáról azonbar csak a XIX—XX. században beszélhetünk. Napjainkban érvényesül az a szemlélet ismét, amely megközelíti a klasszikus értelemben vett dietetikát, amennyiber az egészséges életmódot biztosító, az ún civilizációs betegségeket megelőző korszerű táplálkozást propagálják a szakemberek. Dondi, Raffaele Flaminio: Ancoru su soggiomo di Francesco Vesalio a Fer ran — 67—72 pp. Andrea Vesalio testvérére, Francescc Vesalióra vonatkozó adatokat kutatót fel a szerző a ferrarai könyvtár Antonelli kéziratgyűjteményében. Tulajdonképper arra talált dokumentumokat, hogy F. Ve salio is járt Ferrarában (1546-ban) é: annak ellenére, hogy szülei kívánságán jogi tanulmányokat folytatott, látogatt; az anatómiai demonstrációkat. Ezeket ; boncolással egybekötött előadásokat G B. Canani sebész házában tartották, a ne ves kortársak: Amato Lusitano, Arcán gelo Piccolomini, Ippolito Boschi. la copo-Antonio Buoni is részt vettek. Scarano, Giovanni B.: Anatómia patológia dei denti (Evoluzione degli stua genetici sut gemelli) — 73—84 pp. Viszonylag friss — e századi — adató kat dolgoz fel a szerző a genetika terüle