Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Schröder, E. (Hsg.): Faktoren des Gesundwerdens in Gruppen und Ethnien (Grynaeus Tamás)

Schröder, Ekkehard (Hrsg.): Faktoren des Gesundwerdens in Gruppen und Ethnien. Verhandlungen des 2. Rundgesprächs „Ethnomedizin" in Heidelberg vom 29. und 30. November 1974. Beiträge zur Südasien-Forschung, Südasien-Institut Universität Heidelberg, No. 30. Wiesbaden, F. Steiner Vlg. 1977. 125 S. A kerekasztal beszélegetésnek otthont adó heidelbergai Dél-ázsiai Intézet igazgatója, Kari Jettmar prof. bevezetőjében arról beszélt, hogy ma már nem elégedhetünk meg sem a leíró ethnomedicinával, sem pedig a tradicionális és modern orvostudomány békés egymás mellett élésének biztosításával. Az erősen technicizált, modern nyugati orvostudomány („Heilmaschinerie'") csődjét látva (itthon és a fejlődő országokban egyaránt), azon kell igyekeznünk, hogy a tradicionális gyógyítás meghatározott gyógyító elemeit-eljárásait gondolkodásunk alkotó részévé tegyük. A kettős-hármas képzettségű-fölkészültségű előadók (ethnológus-orvos-szociológus-psychológus) határterületi vizsgálódásai főleg a hajdani gyarmatok iránt nagyfokú felelősségtudatról, rugalmas alkalmazkodóképességről és beleérző készségről s igen magas morális mércéről tettek tanúságot. Ősei a ghánai matrilinearis akan népnél a szorosabb és tágabb vérségi kötelékbe tartozók gyógyító szerepét tárgyalja (elkíséri, ápolja, összekötő kapocs a beteg és rokonai között). Mindez lehetetlenné válik a nyugati típusú kórházi szervezet rendjében, ahol a beteg magára marad. Beszámolt eredményes „kísérletükről" e szokásrend beépítéséről: a vérségi csoport jelentős személyeivel megbeszélik a diagnosist, a kezelést és a várható eredményt; a beutalást, ill. fölvételt csak az ő tudtukkal és jóváhagyásukkal végzik; a csoport egy tagját (hozzátartozót) mindig a beteg mellé állítják. A psychikai és fizikai szenvedés mellett a szenvedés közösségi oldalát, összetevőjét és annak jelentőségét hangsúlyozta Sheikh-Dillhey. A szokások, rítusok, öltözködési módok, hanghatások stb. szerepe: visszahelyezni (rehabilitálni) a szenvedőt eredeti csoportjába. Rövid ismertetés után a modern psychotherapia fogalmai-elmélete felől vizsgálta Ulf Lind a paraguayi ayoré indiánok gyógyító eljárásait s ennek tényezőit. A közösség érezteti a beteggel: szükségük van még rá, betegsége gyógyítható; a gyógyítás során növelik vallásos hitét (verbalizálás, sámán dialógusa), megsérült énképét, testvázlatát helyreállítják. D. Wagner-Robertz a délafrikai hei-om törzs gyógymódjairól adott elő. A betegségeket részben természetes okokkal magyarázzák (sérülés, égés, törés, csípés stb.), a belső fájdalommal járókat viszont természetfölöttiekkel (Gamab főisten láthatatlan nyilával meglőtte). A kezelés is ehhez igazodik: vagy a sokak ismerte, de törzsrőltörzsre változó eljárásokkal (növények, sinezés stb.), vagy csak a sámán segítségével történhetik. A gyógyulást a beteg és gyógyítója —- a mienkétől egészen eltérő — speciális psychikus diszpozíciója és világképe teszi lehetővé. A névtelen betegséget Gamab küldi, parancsai-tilalmai áthágása miatt, nem másik emberből(től) származik. Ezért nem tud a beteg magán segíteni: gyógyulása csak a sámán tevékenységétől és Gamab akaratától függ. A szerző föltételezi, hogy psychikus diszpozíciójuk alapján a sámán és a beteg