Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Benedek István: Semmelweis betegsége

„Az uram négy évig volt idegbeteg. Ez idő életének utolsó négy esztendejére eset, 1861-től 1865-ig tartott. Én azonban a betegségéről semmit sem tudtam.. . Rokitánszk Károly báró boncolta föl az uramat. A hátgerincén ő állapította meg, hogy a miről m közvetlen környezete, nem tudtunk, négy évig kínozta az idegbaj. Ha a véletlen vermét gezés meg nem váltja a szenvedéseitől, még jó sokáig elkínlódhatott volna." (Magya Hírlap, 1906. okt. 2., Budapesti Hírlap, 1906. október 2.) X. AZ IDEGSZÖVETTANI VIZSGÁLAT Vitás esetben a döntő szót ma az idegszövettani vizsgálat mondaná ki. Ennek várakozásnak a 112 éve készült Meynert-féle jegyzőkönyv nem felel meg. A m< agypatológusok egyöntetű állásfoglalása szerint Theodor Meynert ugyan a mú század második felének legkiválóbb idegszövet-szakértője volt, a Semmelweis agyáré: és gerincvelejéről készített leírása mégis teljességgel hasznavehetetlen. Sok oka-magyarázata van ennek. Meynert 32éves volt ekkor, tehát még fiatal embei későbbi nagy tapasztalata nélkül. A vizsgálatot magánlaboratóriumában végezte ahová a kimetszett szövetdarabokat át kellett szállítani; a halál beálltától számítv legalább egy, esetleg több nap telt el a vizsgálat időpontjáig. Nyár közepe volt, nag meleg, a lágyrészek gyors rothadása nyilvánvaló. A paralízis kórszövettani képe ekkc még alig volt ismeretes; számos „típusos" jegy — így a haemosiderin-rögök, a pálcikí sejtek, a plasmasejtek stb. — csak jóval később került felfedezésre. Maga a mikre technika is fejletlen volt: vastag metszeteket készítettek borotvával (mikrotom mé nem volt), a gyulladt-rothadt lágy anyag e vastag metszeteken alig áttekinthető képe adott, amelyet a korabeli mikroszkóp sem tudott kellőképpen differenciálni. Meynei eredeti német szövege nem maradt fenn, a magyar fordítás oly nehézkes és elavul hogy sokhelyütt meg sem lehet érteni. Ha mindezek ellenére nem tekintek el a lelet rövid ismertetésétől, nem azért teszen mintha bármi mellett vagy ellen bizonyító erejűnek tartanám, hanem mert a histc pathológusok ellenállását túlzottnak, eleve-elhárítónak érzem; bízom abban, hog előbb-utóbb akad szakember, aki vállalkozik a nehezen érthető szöveg megfejtésén A gerincvelő felső, középső és alsó szakaszából készített egy-egy metszetet, a job agyfélteke Vieussens-központ feletti részéből (mert csak ezt kapta kézhez) több helyre vett egy-egy mintát. Az alábbiakban magyarról magyarra fordítva közlöm a lényegi annak, amit a szövegből sikerült kihámozni. A lágy agyburkon bő erezettség, helyenként hyalinos és zsíros elfajulás. Az ag.

1 szövet érhálózata is dús, elzsírosodott, a véredényeken tágulatok, amelyekben tönkn ment vörösvérsejtek és nagyobb homályos testek láthatók. A szakadozott hajszálere hálózata közt pusztult állomány van, kötőszöveti magvakkal. Az agykéregben a sze kásosnál bővebb a kötőszöveti magvak száma, felszínesen és a mélyebb rétegekben i az utóbbi helyen az egyenlő nagyságú dúcsejtek helyett kórosan felpulladt, különbÖ2 méretű dúcsejtek vannak. A sejtmagok is formátlanok, néhol a sejt alakja szétfolyi A dúcsejtek ritkultnak tűnnek. A gerincagy alsóbb része a szokásosnál vastagabb, támszövet megszaperodott. A hátsó szarvak közti rész erősebben bántalmazol egybefüggő vörös szigetekből áll, a tágult vérerek varicosusak. A gerincagy kérge