Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)

FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)

választja el egymástól, és amelyen élettani körülmények között is találhatók anyaghiányok, de jelenlétük csaknem törvényszerű hydrokephalus internusban. A leírtakból következik, hogy koponyatartalomban olyan kóros elváltozások voltak jelen, melyek a halálhoz vezető mindössze néhány hetes időtartamú betegségnél sokkal korábban jöttek létre. Az agy elváltozásainak mibenlétét kutatva a következő lehetőségeket kell mérlegelnünk : a) Arterioselerosisos agysorvadás. Előrebocsátva azt a körülményt, hogy a boncjegyzőkönyv az agyalapi veröerek állapotáról nem tesz említést, megjegyezzük, hogy a nagyobb agyi vérerek eltömeszelődését követő agylágyuláson, a repedésük következtében fellépő agyvérzésen kívül (amikre utaló jel a boncjegyzőkönyvben nem található), a kisebb erek eltömeszelődése folytán is létrejöhetnek apró elhalálos gócok. Ezek azonban elsősorban a törzsdúcokban elhelyezkedő apró áltömlők formájában jelentkeznek (status lacunaris), ha pedig ugyanez a folyamat a kéregben zajlik le, akkor a kéreg felszíne szemcséssé válik. Minthogy azonban ilyen jelek a boncjegyzőkönyvben nincsenek leírva, s minthogy az adott esetben a homloklebenyekről a lágyburkok helyenként csak állományveszteség árán voltak levonhatók (ami nem szokott előfordulni érelmeszesedéses agysorvadásban): nincs alapos okunk annak feltételezésére, hogy az agy kóros elváltozása arteriosclerosisra volna visszavezethető. b) A másik lehetőség, amire gondolnunk kell, a paralysis progressiva. E betegség — lényegét tekintve — a treponema pallidum okozta idült meningo-encephalitisnek felel meg. Kórbonctani jellemzője az agyállomány megfogyatkozása, a lágyburkok megvastagodása, különösen a homlok lebenyek felett, összenövések a kéregállománynyal, az agykamrák mérsékelt tágulása, a kamrabélés belfelületének szemcséssé válása. Jelen esetben a leírt elváltozások az ependymitis granularistól eltekintve, egytől-egyik megtalálhatók a boncjegyzőkönyvben. De hogy a kamrabélés sem volt ép, azt tanúsítja a boncjegyzőkönyvnek az a kitétele, amely szerint „az agyüregek bélése megvastagodott". Segítségünkre szolgál Meynert szövettani leírása is, amelyben gömbsejtes beszűrődésről említés nem tétetik ugyan, de leírja, hogy a pia mater ereinek adventitiájában sejtszaporulat látható, azonkívül a kéreg felületes rétegében számos kötőszövetsejtmag helyezkedik el, de a kéreg „belső rétegeiben" is a „kötőszövetmagvak egész csoportjai ösmerhetők fel." Az 5. pontban foglaltakat abban összegezzük, hogy Semmelweis Ignác agyában és annak lágyburkaiban olyan kóros elváltozások voltak jelen, melyek a halál előtt hosszú idővel keletkeztek. A bizonyosságot megközelítő valószínűséggel állíthatjuk, hogy ezen elváltozások chronicus meningo-encephalitisnek (paralysis progressiva) feleltek meg. Helyzetünket könnyebbé tenné, ha egyéb, késői syphilisre jellegzetes elváltozások (pl. gumma, gumma utáni hegesedés, mesaortitis luetica stb.) is találhatók volnának Scheuthauer jegyzőkönyvében. Ezek azonban hiányoznak. A hiány egyik oka kétségkívül a boncjegyzőkönyv tökéletlensége. Pl. sem az aorta, sem a koszorúsverőerek állapotáról nem tétetik említés, de az sem derül ki a boncjegyzőkönyvből, hogy a szív megnagyobbodás dilatatio vagy hypertrophia jele volt-e. Pedig kívánatos volna ismernünk a bal kamra falának vastagságát, mert ennek jelenléte esetében szívbéli akadályra (pl. az aorta-szájadék lueses szűkületére) vagy a perifériás vérnyomás tartósan emelkedett voltára, közvetlenül pedig az arteriosclerosis