Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 83-84. (Budapest, 1978)
FÓRUM - Szakvélemények és hozzászólások Semmelweis kórtörténetéhez (magyar és német nyelven)
FARKAS KÁROLY PATHOLÓGUS PROFESSZOR: A rendelkezésünkre bocsátott anyag nem tartalmaz olyan adatokat, amelyek bárkit is arra késztethetnének, hogy az eddigi felfogását — hacsak más okból nem — megváltoztassa. Elfogadjuk, hogy a kórlapban és a boncolási jegyzőkönyvben megfelelő, arra vonatkozó adatokat találunk, hogy a halált okozó betegség természete sepsis, pyämia. Nagyon valószínű, hogy ez az ujjsérülésből, illetőleg az ezzel összefüggő osteomyelitisből, gangraenából származott. Semmi okunk azt feltételezni, hogy a sepsis forrása az Intézetben jött létre, pl. brutális lekötözést követően. Valószínű, hogy Semmelweisnek hetek óta volt subklinikus sepsise, amely a nem éppen ideális intézeti körülmények hatására manifestté vált. Ismeretes, hogy a chronikus osteomyelitis régebben gyakori, de még ma is előforduló olyan gócot jelent, amelyből bekövetkező szóródás végül a sepsis klinikai képében bontakozhat ki. Ilyen állapotban a delíriumig súlyosbodó psychosis létrejötte ismert. Vagyis Semmelweis elmeállapota nem írható egyértelműen elmebetegség számlájára. Amennyire könnyű a sepsis-pyämia bizonyítása, annyira nehéz a rendelkezésre álló akár klinikai, akár boncolási leletek alapján annak igazolása vagy kizárása, hogy elmebeteg volt-e Semmelweis, és ha igen, mely betegségben szenvedett. Röviden: a boncolási-kórszövettani adatok nem elégségesek valamely elmebetegség bizonyítására,de kizárására sem! Egyetlen, mondhatni biztos adat a boncolási jegyzőkönyvben leírt homloklebenyi agysorvadás. Ennek mértékére vonatkozó közelebbi adat egyrészt nincs, másrészt az elváltozás csak a klinikai-psychiatriai adatok ismeretében értelmezhető; bármely klinikai diagnózis, paralysis progressiva, Pick-féle sorvadás stb. igazolására. A jelen esetben a psychiatriai adatok értékelése nagyon is eltérő. Nem adnak megfelelő támogatást a szövettani vizsgálatok sem. Mindent egybevetve: a klinikai-kórbonctani-kórszövettani adatok alapján nem bizonyítható egy bizonyos elmebetegség. Ha pedig így van, értelmetlennek látszik bárkit halála után, még ha abból semmi kára sem származik, egy bizonyos betegséggel sújtani. Bár nincs olyan betegség, amely a semmelweisi életmű értékét csökkentené. Helyes a konferencia állásfoglalása: tulajdonképpen psychosomatikus (organikus) syndroma tételezhető fel, és ez lehet a subklinikus sepsis (chronica osteomyelitis) explosio-szerű, delíriumig fokozódó manifestációja, lehet paralysis progressiva, Pick-sorvadás vagy más exclusiv elmekórforma. LAMBRECHT MIKLÓS PATHOLÓGUS: A boncjegyzőkönyv egyes adataihoz szólva felmerül annak lehetősége, hogy a subcutan tályog-metastasisok részben olyan helyeken képződtek, ahol előzőleg (dühöngéses megfékezésekor?) külsérelmi nyomok keletkeztek és ezek, mint ,, locus minoris resistentiae" kedvezhettek az utólagos tályogképződésnek, a septikus folyamat szétterjedése során. Meynert szövettani értékeléséhez érdemes felhívni a figyelmet, hogy csupán igen primitív histotechnika alkalmazására volt lehetőség. Bár akkor már ismert volt a mikrotom, a leírásból egyértelműen következik, hogy Meynert szabad kézzel, borot-